Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1999/2000 (Szeged, 2001)

HELY- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Rózsa Gábor: A Szentesi Keresztyén Leányegy(esü)let naplója (1926-1939)

nem voltak tagok, se jelöltek. Fiatalkák lehettek, így közülük most még több élő tanura is akadhat a kutató. * * * A napló vége a 81. oldalon kezdődik, és egy repülő pótlapon fejeződik be. Rendkívül kidolgozott zsinórírással az 1939. december 13-i, szerdára eső Luca-napi „gyűlésről" felvett jegyzőkönyv tanúskodik az 1935-ben (négy éve) jelentkező 18 leány némelyikéből, és néhány régi tagból össze­jött megújuló egyesület választmányi próbálkozásáról. A még 1928-ban lemondott első elnök, Nt. Gilicze Antalné tett egy utolsó kísérletet az egye­sület újra-élesztésére: „Elnök vázolja a megjelentek előtt a Leány egy let tagjaival történt megbe­szélés eredményét, mivel a tagok általános óhajtása volt, hogy az Egylet újból kezdje meg, és folytassa a maga munkásságát, -sa megbeszélésen resztvettek határozott ígéretet tettek, hogy az egyleti életben és munkában elkiismeretesen és odaadóan résztvesznek - ezért hívta össze a mai alakuló gyűlést, melynek legfőbb tárgya a tisztikar és az egyes bizottságok megvá­lasztása. A megejtett választáson alelnökké választtattak újra Komáromy Gizella és Varga Katalin, - titkárrá: Kovács Margit, - pénztáros: Mikó Emília, jegy­zővé: Tóth Mária, - pénztári ellenőrré: Vajda Zsuzsanna és Tóth £/m7/a..."(KLEJkv.-Napló 81. o. 1939. XII. 13.) Azóta tudjuk, hogy ez volt a Szentesi Keresztyén Leányegyesület „hattyúdala". A most záruló XX. század borzalmai - máig hatóan - ellehe­tetlenítették az egyik legfontosabb ifjúsági és egyházi nőmozgalmat, a csa­ládi és társadalmi életre felkészítő, hitben megerősítő leánypajtás­közösséget. Végezetül szedjük számba a neveket, az alkalmakat és a férjezett csa­ládneveket!

Next

/
Oldalképek
Tartalom