Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1998 (Szeged, 2000)

NÉPRAJZ - Füvessy Anikó: Adatok a Dél-Alföld fazekasságához

dékek; a közepes nagyságrendű centrumok 1830-1840 között, a kisebbek pedig a XIX. század utolsó harmadában. Ez arra utal, hogy az Alföldön nagyjából hasonló időszakban teremtődött meg a paraszti stílusú tárgyak megvásárlásának anyagi alapja. A Dél-Alföldön is nagyon jól nyomon követhető a nagyvárosi céhesipara válsága, melynek kezdetét a városi készítésű tárgyegyüttesek hiánya alapján a XVIII. század közepére tesszük. Egyre inkább igazolódik az a feltételezés, hogy az alföldi kerámia önálló paraszti stílusának kialakításában Hódmezővásárhely játszotta a legjelentősebb szerepet. A város minden szempontból — edénytípus, díszítmény és díszítőtechnika — fontos központja az új stílusnak. Itt jelennek meg először azok az edénytípusok (csalikancsó, kancsó, kulacs, butella, tintatartó, dísztálak) melyek délről északra vándorolva két-három évtized alatt a paraszti kultúrába épülnek. Számos díszítőtechnika és díszítmény is elsőként a vásárhelyi emlékanyagban található meg. Vásárhely a vándorlegények révén jelentős hatást gyakorolt szinte az egész Alföldre. A környék regionális központjai ezt a hatást forma és díszítmény tekintetében egyértelműen tükrözik. A korai alapítású mezőtúri fazekascéh iratai 1837-ben azt tanúsítják, hogy a mázas díszkerámia vásárhelyi közvetítéssel alakult ki Mezőtúron. A hatásokat 1853-1860 között a vásárhelyi céhiratokkal is nyomon tudjuk követni. A jelzett időben ugyan az inasok nagy része helyi születésű, de tanulás céljából távolabbi vidékekről is felkeresik Vásárhelyet. így pl. 1853-ban a kunhegyesi Gersós Sándor szegődik Simon Nagy Mihályhoz, 1855-ben az egri Joh András szabadul Takács Jánosnál, a makói Tóth Ferenc pedig Vata Istvánnál. Az 1850-es évek végén két szegedi fiatal is Vásárhelyen tanul, 1859-ben szabadul Nagy Sándor, ugyanekkor szegődtetik a szintén szegedi Nagy Imrét és az orosházi Bragna Sándort. Korincza Gergely a Sáros megyei Anderka községből jött Vásárhelyre inasnak. A közelmúltban megjelent tószegi fazekassághoz nyújt újabb adalékot a vásárhelyi jegyzőkönyv, amikor tagjáról, Tóth Mihály vásárhelyi göröncsérmesterről 1858-ban azt jegyzi fel, hogy már több év óta Tószegen folytatja mesterségét, ott szegődtette aszódi születésű izraelita inasát, Posszel Simont. A tószegiek közül viszont Vásárhelyen szabadult 1860ban a 24 éves Vincze Imre.

57 Ezek az adatok arra utalnak, hogy kisebbnagyobb távolságból néhány inas is Vásárhelyen tanult, mely a motívumközvetítésre fontos adalék. A szegedi fiatalok szegődtetése viszont azt