Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1998 (Szeged, 2000)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Fári Irén: Tömörkény István a könyvtár- és múzeumigazgató (1904-1917)
Az éremtár gyarapodására az adományozás, kisebb alkalmi vételek és a fő fémjelző hivataltól a különböző magyarországi leletekből való vásárlás volt a jellemző. Legtöbb éremmel 1915-ben szaporodott az állomány, ekkor került elő az alsótanyai átokházi kapitányságban egy nagyobb éremlelet. 24 Tömörkény sajátos formában készítette el a múzeumi gyűjtemények mérlegét. Összeállította a szegedi múzeum régészeti leleteinek lelőhely szerinti kataszterét 1913-ban. 25 Minden anyagot számbavett, ami ásatás vagy ajándékozás útján került a múzeumba. Nem véletlen, hogy közleménye a múzeumi gyűjtés megindulásának harmincadik évében jelent meg. Ugyanezt az áttekintést elvégezte az éremtár anyagában is. 26 A természetrajzi osztály fejlesztésében lassú, de tervszerű fejlődés figyelhető meg. A múlt század végére jellemző nagy és vegyes összetételű, inkább a ritkaságokat tartalmazó gyűjtemények helyett a környék állatvilágának jellemző egyedeit igyekeztek begyűjteni. Zsótér László 1898ban a múzeumnak adományozott madárgyűjteménye volt az alap, amit már Reizner módszeresen továbbfejlesztett, kiegészítetett Haering Edével. Tömörkény folyatta a megrendeléseket. A természetrajzi államsegély terhére Haering madarak és emlősállatok, folyami halak preparátumait szállította a múzeumnak, illetve gondozta az állományt. 27 A főfelügyelőség továbbra is inkább különlegességeket küldött letétbe. így kapott a múzeum 1904-ben tengeri halakból és rákokból álló gyűjteményt. A növénygyűjteményt a fiatalon elhunyt Lányi Béla rendszerezte, aki már 1905-től kezdődően többször küldött anyagot a múzeumnak. Első küldeménye egy gombagyüjtemény volt. Szegedi tanároskodása idején 1911-1915 között a múzeum természetrajzi szakdíjnokaként gondozta a gyűjteményt és Szeged környéki gyűjtésekkel egészítette ki a meglevő növénytani anyagot. A háborús években, szomorú aktualitásként új feladattá vált a jelenkori történeti anyag gyűjtése. A főfelügyelőség 1914 decemberében körlevélben tudatta a vallás- és közoktatásügyi minisztérium rendeletét, miszerint az intézetek működési területükön lehetőség szerint gyűjtsék össze a háborús eseményekkel kapcsolatban megjelent különböző nyomtatványokat, röpiratokat, kiáltványokat stb. 28 A gyűjtés a továbbiakban kiegészült érmekkel, jelvényekkel, szükségjegyekkel, fegyverekkel és a harctéren hősi halált halt katonák fényképeivel.
