Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1998 (Szeged, 2000)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Fári Irén: Tömörkény István a könyvtár- és múzeumigazgató (1904-1917)

Bár Tömörkény elvégezte a természetrajzi szaktanfolyamot, mégis első dolga volt ezen a területen helyettesről gondoskodni. Móra Ferencet ideiglenes szakdíjnokként 1904 július 1-én a természetrajzi tár kezelésére és a kiállítás elkészítésére alkalmazták. November 28-án akkor, amikor Tömörkényt igazgatónak nevezték ki, Móra könyvtárosi besorolást kapott. Ezzel magasabb fizetés járt és ez egyben jelzi, hogy a kettős intézményben többféle feladatot kellett ugyanannak a személynek ellátni. Móra később a régészetre „szakosodott", bár a régészeti tanfolyamot csak 1908ban végezte el. Szász Gyula viszont „föérdemeket szerzett a néprajzi osztály anyagának összegyűjtésében"

7 Tömörkény megpróbált újabb álláshelyeket teremteni újabb nagyszabású munka vállalása árán. 1904 szeptemberében néprajzi osztály felállításátjavasolta. A több éves munkaprogram keretében, államsegély biztosította pénzügyi feltételekkel megvalósított tervnek része volt az is, hogy város anyagi terhére egy új tisztviselői és laboránsi állást létesítenek, fotóműtermet szereljenek föl. Mindez csak terv maradt. Tömörkény a meglevő személyzettel hozta létre azt az osztályt „amely az Alföld öt vármegyéjének etnográfikumát képviselő hatalmas gyűjteményével mindjárt a budapesti néprajzi múzeum után következik." írta Móra Ferenc, 1927-ben, aki maga is részese volt ennek a munkának 8 Csak 1910-ben engedélyezett újabb állásokat a város. A szakdíjnoki helyre, a természetrajzi osztályt erősítve, részben könyvtári munkára Lakatos Károlyt, természetrajzi szakírót (1910-1911),'

; majd Lányi Bélát (1911-1915)'° alkalmazták, őt már mint a herbárium szakkezelőjét. A napidíjas szolgai állásra Kotormány János került (1911-1946), Móra ásatásainak leghűségesebb társa. Tömörkény István szerteágazó könyvtár- és múzeumigazgatói tevékenységét az évi jelentések elemzésével akartam bemutatni. De a szűkszavú mondatok sokszor alig érthetőek az előzetes adatok ismerete nélkül. Már az első, 1904 évi jelentésében szereplő, a régészeti gyűjtemény gyarapításáról szóló elszámolás is: „A régiségtári 500 Korona államsegély az intézeti személyzet létszámának hosszasan tartott hiányossága folytán eddig csak kis részben volt felhasználható"" Vagyis annyira lefoglalták a szervezési gondok, hogy az addigi gyakorlattal ellentétben az 500 Koronát nem tudta ásatásra fordítani, embere sem volt a terepmunka elvégzésére, így 455 Korona 86 fillért a következő évre kérte átvinni.