Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1998 (Szeged, 2000)

MŰTÁRGYVÉDELEM - Katkóné Bagi Éva: Kiegészítő adatok egy öltöztetős Mária-szobor történetéhez

gebbi, már a Mátyás király által is említett kegyúri templomból való lenne, így mondja ezt a mondája és a legendája is. Ezt mondom el családi hagyományok szerint, a miket leírva kaptam a régi szobormű legutóbbi a szoborhoz öröklés utján jutott tulajdonosától, kiegészítve ott, a hol benne nyilvánul. Ha történelmi tévedések fordulnak elő: hiszen minden családi hozománynak meg mondának ez a sorsa: az idők folyamán vagy kibővül vagy félrecsúszik az eredeti alaptól. Jöttek tehát, egyre jobban jöttek fölfelé a törökök. Jöttük hírére nagy rémület és menekülés. Majd négyszáz éve annak s a mai gyermek is, ha a katalinbogarat a tenyeréből repülted, azt mondja neki: „Szállj el, szállj el Katalina, Gyünnek a törökök, Sós kútba lösznek, Onnan is kivösznek. Kerék alá lösznek, Onnan is kivösznek. " Nagy rémület lehetett ez, a melynek az emléke ennyi ideig fönnmaradt. Szóval, jöttek a törökök, a hírük előbb járt s a szent György-templom papjai sietve szedték össze drágaságaikat, hogy meneküljenek vele. A mi kisebb tárgyat elbírtak máshová rejteni, azt eldugták. A nagyobbakat szurkos zsákba kötözték, jól elcsomagolták s elsüllyesztették a szent György-templom mellett levő tóba.

2 Hogy, ha az ellenség fel-gyújtaná és lerombolná a templomot, legalább ezeket el ne rabolhassa. A monda szerint csakugyan harcz támadt, a mely közben az ellenséges katonának meglőtték a lovát. A katona bevezette a lovát a tóba, hogy sebét kimossa. A tó fenekén, zsákban fekvő árbocznak ekkor korongos talapzata volt. A ló ráhágott a korongtalpra, a súlyával oldalt nyomta, minélfogva szurkos fekete zsák felállt a vízben s abból kiemelkedett. A katona ettől úgy megijedt, hogy még a lovát is otthagyva, elszaladt. A környék lakossága azonban tudta, hogy mivel van a tófenék megrakva, látták is az esetet. Ennélfogva alkalmas időben Körösy Ferenc polgár, a ki a szomszédos Bíró-utczában lakott, a szobrot a tóból kivette, a házába vitte, ott őrizte aztán haláláig. A szobrot tőle örökölte Somogyi Juliána, a ki a most rajta levő öltözéket is csináltatta rá a tulajdon menyasszonyi ruhájából s a szekrényt is ő készíttette. Ettől a szobrot halála után örökölte Bajmok Terézia, a kinek a Ráczpéacz-utczában volt a háza. Bajmok Teréztől örökölte Maróthy József. Ettől Lovászy János mészáros-mester, ettől ismét Lovászy Mihály kereskedő. Ennek halála után, mindig örökösödés utján a szobor özvegy Lepage Adolfné birtokába, a ki-