Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1998 (Szeged, 2000)

RÉGÉSZET - Vörös Gabriella: Csallány Dezső a szegedi múzeum élén

A folytatás sem lett simább, nem lehetett egyszerűbb... A nehézségekről, melyek a várossal folytatott hivatalos levelezéséből jól kiolvashatóak, kiderül a maiak számára, hogy akkoriban sem volt már semmi új a nap alatt. A levelek pénzhiányról szólnak, az épület tatarozásának gondjairól, az üvegkupola lemosásának, az ablaktömítés szükségességének állhatatos bizonygatásáról, a beszerzések, a gyarapítás nehézségeiről. Arról, hogy kevés a munkatárs, és nagy az elvándorlás. Bénítja a munkát, sőt az intézet működését teszi olykor lehetetlenné a munkatársak, főként az altisztek más városi munkakörbe helyezése, a létszám leépítése. A háború évei természetesen újabb, és még nagyobb gondokat jelentettek. Az első bombázások 1941-ben még nem okoztak nagyobb kárt az épületben, de az 1944. október 14-i jegyzőkönyv már ágyúzás, bombázás és a híd felrobbantása miatt bekövetkezett károkat rögzíti, amihez fosztogatás, értelmetlen rombolás is társult. De Csallány Dezső ekkor már nem volt a városban, mert felettesei utasítására október 9-én elhagyta a múzeumot. Banner János emlékirataiban (megjelent Gyulán, 1990-ben) említi, hogy valószínűleg október 10-én a faddi kompnál találkozott Csallány Dezsővel, aki a szegedi múzeum aranyait tartalmazó koffert szorongatta a lába között. Amint azt a trezor mostani tartalma is ékesen bizonyítja, vissza is hozta hiánytalanul! (1947. november 11. városi jegyzőkönyv) A múzeum történetének nehéz évei alatt (mikor voltak könnyű évei?!) mégis sok kiemelkedő eredményét sorolhatjuk fel anélkül, hogy most részletes értékelést, elemzést végeznénk. Az intézmény életképességét és fontosságát leginkább az bizonyította, hogy még a háborús évek alatt is sokan látogatták. A múzeumban az átlagos éves vendégforgalom húszezer körül volt (naponta kb. 65-70 fő). A gyűjtemények gyarapítására azonban abban az időben sem volt elegendő pénz. A könyvek beszerzésére sokszorosan többet fordítottak, mint a múzeumi gyűjtemények gyarapítására: pl. 1941-ben 5.934 pengőt költöttek könyvre, és csak 1.334 pengőt fordítottak a múzeumra. A gyűjtemények elsősorban adományozások és ásatások révén gyarapodtak. A szegedi múzeum gyűjtőköre ebben az időben nagyon nagy volt. Az 1929. évi, a vallás és közoktatási miniszter által kiadott szabályrendeletben, a XI. törvénycikkében megfogalmazottak szerint (amit 1938-ban erősítettek meg újra), a szegedi múzeum ásatási körzetéhez Szeged város, Csongrád várme-