Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1998 (Szeged, 2000)

MŰTÁRGYVÉDELEM - Szabó Tamás: Új restaurálás – régi kincseinkből: V. Ferdinánd magyar király térdképe

remtve ezzel a következő királyi udvaroknak. Még törvényben szentesíti '48-as márciusi forradalmunk vívmányait, amikor 1848 végén, mint uralkodásra alkalmatlant lemondatják, és az udvar legitimitás-vitái között átadja a hatalmat nagykorúsított unokatestvérének, Ferenc Józsefnek.

1 V. Ferdinánd visszavonultan, kiterjedt birtokain sikeresen gazdálkodva, gyermektelenül élte le hátralévő éveit a prágai Hradzsinban, 83 éves korában, 1875-ben bekövetkezett haláláig. A mai Kossuth-centrikus történelemi szemléletünkben ellentmondásnak tűnhet, hogy egy Habsburg császári-alak bemutatásával kapcsolódjék múzeumunk a magyar 1848/49-es forradalomra és szabadságharcra emlékező ünnepségek sorozatához, de V. Ferdinánd politikai és emberi gyengeségei ellenére is rokonszenves jobbsorsra érdemes királyunk volt. A festmény helyreállítása során arra törekedtem, hogy a kép ne veszítse el finom patináját túlzó retusálással, de viszontagságos sérülései mindenképpen a háttérbe szoruljanak. így — több mint száz évvel a kép tönkretétele után — a valós, élénk és barokkos színeit felvonultató, az eredeti rendeltetés szerinti formájára visszaállított festmény kerül a XX. század végi múzeumlátogató elé. 2. A festmény alkotója A festmény — több nemesi- és főúri portréval együtt — az 1945 után megszüntetett vármegye egykori makói épületének főispáni szobáiból került az 1948-ban létrehozott múzeumi gyűjtemény törzsanyagába. A makói József Attila Múzeum nyilvántartásában ismeretlen festő alkotásaként: V. Ferdinánd címmel szerepel. A súlyosan sérült és jellegtelenné átfestett, a valódi értékét elrejtő képnek első leltári számbavételére 1955-ben, újabb nyilvántartásba vételére 1978-ban került sor (1. kép). A rangos értékű festményt valójában Wándza Mihály festő-képíró

2 készítette, amit egy, a feltárás során előkerült felirat tanúsít. Ez a képoldal jobbközép részén olvasható (2. kép): Wándza M. festette. 1831. A szignó megformálása eredeti, hiteles. A grafológiai elemzés és az összevetések alapján is megállapítható, hogy a művész keze nyomát őrzi, bár a festő maga sem következetes nevének leírásában, mert az 1810-es évek végétől az 1840-es évek elejéig Wáncza, Wándza, Wántza alakban is lejegyezte. A későbbiekben a család leszármazottjai szintén kü-