Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1998 (Szeged, 2000)

IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Dömötör János: „Visszajött a mi fiunk!” (Adalék a Tornyai bibliográfiához)

A helyi lapokban — mint az eddigi idézetekből is következtethető, három létezett ekkor a városban — több cikk is megjelent az ünnepséggel és Tornyaival kapcsolatban. ,, Visszajött a mi fiunk!" címmel a Vásárhelyi Reggeli Újság november 21-én közöl lelkendező cikket az ünnepségsorozatról. Némi késéssel, hiszen Tornyai már 12-e óta a városban volt! „A róna üzen" címmel Mokcsay Zoltán Írogató főispán írt hosszabb méltatást (A szerzőnek ez időben jelent meg novellákat és tárcákat egybegyűjtő ..Rabom van nekem fiam" című kötete.). Ugyancsak nagyobb cikket publikált Tornyai János címmel Pethő Tibor budapesti törvényszéki bíró és Hollósi Antal, a Társaság ügyésze is közreadott egy írást „Záró hangok a Tornyai jubileumhoz" címmel. Ezek az írások általában elég terjedelmesek (legalább két kolumnásak) voltak, de nagyon kevés konkrétumot tartalmaztak. Döntően a korszak közéletének, hírlapírásának dagályossága és szóvirágai voltak a jellemzőek. Tornyai több mint egy hónapot töltött a kiállítás november 27-i bezárása után Vásárhelyen, majd visszautazott Budapestre. Feltétlenül meg kell említenünk azt is, hogy a kiállításnak nem csak komoly erkölcsi, hanem igen tiszteletreméltó anyagi sikere is volt. A sajtópublikáció szerint 8.000 pengő értékben történt vásárlás. A kiállítást egyébként Vásárhely után Orosházán is bemutatták és január 15-én tértek vissza a művek a Horánszky utcai műterembe. Az ünnepségek egyik mellék, de nem elhanyagolható eseményeként került sor a törvényhatósági bizottság ez évi 195-ös kgy. számú határozatára, melyben Tornyai Jánosnak 1935. január hó 1-től kezdve előre fizetendő, havi 100,- pengő járadékot szavazott meg. Az indoklás rámutatott arra, hogy a jeles mester egészsége már nem teljesen jó, ezért továbbá, mert mindennek ellenére remélik, hogy a festőművész „Az itteni nagyobb számú képzőművészet vezetését és irányítását veszi kézbe a város közönsége által szolgáltatott évjáradék ellenében ". Sajnos, ez a remény Tornyai egyre romló egészségi állapota miatt nem valósult meg. A szülőváros többirányú gesztusa mindenképpen hozzájárult ahhoz, hogy Tornyai 1936ban két közjegyzői okiratban június 13-án és 16-án egész tulajdonában lévő festményeit és grafikáit, összesen közel 400 db festményt és 500 db grafikát Hódmezővásárhely városnak adományozott. Ez a gyűjteményegység képezi ma is a Tornyai János Múzeum képzőművészeti gyűjteményének gerincét. A történet azonban nem olyan egyszerű, mert a kórházban felkereste a betegeskedő idős mestert felesége, és 1936. szeptember 14-én újabb végrendelet és ajándékozási szerződés készült, melynek ked-