Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1998 (Szeged, 2000)

IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Dömötör János: „Visszajött a mi fiunk!” (Adalék a Tornyai bibliográfiához)

DÖMÖTÖR JÁNOS „Visszajött a mi fiunk!" (Adalék a Tornyai biográfiához) Tornyai János festőművész születésétől (1869). tanulmányait kivéve (Budapest, Párizs) Hódmezővásárhelyen élt és alkotott egészen 1919-ig. Szülővárosából történt távozása nem volt önkéntes, hanem kényszerítő körülmények okozták: 1919-ben elvették tőle a serháztéri egykori huszár laktanyában 1903-tól, egy ideig Pásztor János szobrász- és Rudnay Gyula festőművésszel közösen, majd ezek elköltözése után egyedül használt, két helyiségből álló műtermét. Ideiglenesen az akkor „kultúrpalotának" nevezett (ma Tornyai János Múzeum) épületében kapott helyet. Nem sokkal később azonban ezt is elvették tőle anélkül, hogy másutt biztosítottak volna számára műtermet. Ekkor betelt a pohár. Elköltözött Budapestre (Nem meghatározóan, de bizonyos mértékig az is befolyásolta elhatározását, hogy élet- és festőtársával. Marival [Kovács Mária] több mint tíz éven át fennálló kapcsolata megszűnt.). Budapesten a sváb-hegyi Orbán úton bérelt alagsori helyiséget, amely lakás és műterem célját egyaránt szolgálta. Mivel Tornyai szerette szülővárosát, annak kényszerű elhagyása nemcsak lelkileg viselte meg, hanem törést jelentett alkotói pályájában is. Nehezen születtek ez időben munkái, és kiállításokon is ritkán szerepelt. A 20-as évek végére azonban három körülmény kedvezően befolyásolta és állította új irányba életútját, bontakoztatta ki pályájának új. eddigitől eltérő szakaszát. Műtermes lakást kapott a Horánszky utca 9. sz. alatti bérház harmadik emeletén. Korábbi magánya is megszűnt, élettársi kapcsolat alakul ki közte és későbbi felesége. Szabó Proits Rozália között. Harmadikként és legfontosabban az alakította az új pályaszakaszt, hogy Szász Géza, bajai földbirtokos 1928-ban meghívta és átengedte neki a petői szőlőben lévő nyaralóját. Baja új alkotói korszakot indított el az életműben: korábbi, jobbára sötétvilágos kontrasztra épített festmények helyett már Baján élénk koloritú alkotások születtek. Ez a derűsebb színvilág, könnyedebb festésmód megmaradt következő, szentendrei korszakában is. Az első világháború után Vásárhely szellemi életének a századfordulón kibontakozott élénksége, valamint a művészek és a városvezetés közötti kapcsolat harmonikussága megszűnt. Ennek oka részben gazdasági tényező volt: a városfejlődés dinamizmusát a mezőgazdaság már nem tudta biztosítani, az ipar pedig gyenge volt ebben az időben. Egyetlen példa-