Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1998 (Szeged, 2000)

NÉPRAJZ - Fodor Ferenc – Hegyeli Attila – Törőcsik István: Néprajzi gyűjtőút a Duna-deltában. A lipovánok

csak hajóval megközelíthető Periprava-ba. A falutól délre egy több száz négyzetkilométeres homoksziget húzódik, melyen további négy település található. Az etnikai összetétel itt is jellemző: C.A. Rosetti (község, az adminisztratív központ) román, Sfistofca és Periprava lipován, Letea hahol (ukrán). Cardon erősen asszimilált bolgár falu. Az elnéptelenedés mértéke szemmel látható, Sfistofcaban például minden második ház lakatlan. A múlt század végén még ez volt a községközpont, a mai központ, C. A. Rosetti nem is létezett, később telepítették. Az 1901-ben kiadott nagy román földrajzi szótár így ír a községről és környezetéről: „Teljes lakossága lipován nemzetiségű, a popovci szektából. Fő foglakozásuk a halászat. Három halászhelységük van:

9 Műsora, a tengerparton, Periprava és Popina a Chilia ágon. Halásznak a tengeren is és a Dunában is. A halat Basarábiába exportálják. Van egy a helyiek által épített templomuk, melyben egy pap és egy kántor szolgál. Van két iskolájuk, egy román nyelvű és egy a lipován közösségé. Ötven juhot, 800 szarvasmarhát és 1ÖD0 disznót tartanak. A községet a XVIII. században alapították a lipován halászok, kik egy Vîlcovul

10 nevű helységből futottak el.

11

" (Lahovari, V. kötet). Érdekes megfigyelni, hogy bár a terjes lakosság lipován nemzetiségű, létezik a századfordulón egy román iskola. Ma a lakosság elsősorban halászattal foglakozik, de tenyésztenek szarvasmarhát és lovat, szántóföldet alig látni. Az elszigeteltségből fakad, hogy néhány traktort leszámítva a lovaskocsi az egyetlen közlekedési eszköz a szigeten. Rosettiben van egy sütőüzem, ezen kívül mindent a hajó hoz, amely kétnaponta fut be Tulceaból Peripravaba. A lipovánok népi kultúrájára vonatkozó szakirodalom nehezen hozzáférhető és rendkívül hiányos. Történetükre vonatkozóan ugyanez érvényes. Most már rendelkezünk eg}' megközelítőleg átfogó bibliográfiával, melynek legfontosabb tételeire itt felsorolásszerűen hivatkozunk. Talán a legátfogóbb munkát eddig Melchisedec aldunai püspök írta román nyelven. Ebben találunk a történetükre és akkori jelenükre vonatkozóan adatokat. Külön szól a beszarábiai, moldvai, havasalföldi és törökországi lipovánokról (ekkor a Duna-delta/Dobrodzsa még török terület). Folklórjukkal a bukaresti egyetem szlavisztikai tanszéke foglakozott. Itt meg kell említenünk Mihail Marinescu nevét, kinek egy könyve és egy tanulmánya jelent meg e tárgyban (Marinescu 1975, 1988). Igazából itt csak folklórszövegek töredékeit és azok elemzését közli, az elemzésen lévén a hang-