Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1998 (Szeged, 2000)
RÉGÉSZET - Pap Ildikó Katalin: Előzetes beszámoló a téglás és téglakeretes temetkezésekről
Teljes keretek XI-XV. Téglával fedett téglakeretes csecsemősírok XI-XV. Egyszerű épített téglakeretek XI-XVI. Koponyafíilkés téglakeretek XII-XV. Téglázott aljú téglakeretek XI-XV. Biztosan téglával fedett épített téglakeretek Lapostetős épített téglakeretek XI-XV. Nyeregtetős épített téglakeretek XII-XV. A vizsgált területen a téglakeretes temetkezések, ezen belül az épített téglakeretek fordulnak elő a leggyakrabban, a téglásak ritkábban, és a téglaborításos sírok szórványosan. Először a téglás temetkezéseket mutatom be (1. kép). Munkám soi'án téglás síroknak tekintettem a szakirodalomban helyenként téglamellékletesként szereplő temetkezéseket. 2 A téglás temetkezés fogalmát legtalálóbban negatív definícióval lehet meghatározni: ezek a nem téglakeretes temetkezések, vagy Tettamanti Sarolta elnevezésével élve „egyes darab téglák a sírokban'V A téglás temetkezések esetében a téglákat a legtöbbször a koponya körül, valamint a koponyánál és a lábcsontoknál találjuk. Különleges a téglás temetkezések első csoportja; a vázak koponyája itt egy lapjára fektetett téglán nyugszik. Ez a temetési mód csak az Árpád-korban fordult elő, és a sírok 85%-a biztosan XI—XII. századi. A tégla sírba helyezésének magyarázatát Kovács László 4 adja; szerinte a tégla a nyerget vagy vánkost helyettesítette. A téglás temetkezések többi csoportja praktikusan megmagyarázható; a téglákon átfektetett pallókkal, deszkákkal vagy téglákkaP a vázat védték. A téglák helyzete ezt minden megfigyelt esetben lehetővé teszi: akár élére állítva, akár lapjára fektetve rakták őket a váz köré, a téglák felső szintje minden megfigyelt esetben magasabban van a koponyánál. A téglaborításos temetkezések két csoportja más-más tőről eredeztethető. A gyermeksírok sátorszerűen összeborított téglákkal való fedése szintén a váz védelmét szolgálta. Ezt szépen példázza CeglédNyúlfúlehalom 3. sírja 1 ' (2. kép).
