Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1998 (Szeged, 2000)

NÉPRAJZ - Ozsváth Gábor Dániel: A szentes-dónáti Csúcs-féle szélmalom (Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkba való áttelepítésének műemléki, gépészeti problémái)

kaira". Ezek szerint számukra is nyilvánvaló volt, hogy az ácsszerkezet felületes, nem felel meg szakmai követelményeknek. A szélmalmok helyének kiválasztásánál mindig fontos tényező volt, hogy lehetőleg kis dombra, kiemelkedésre épüljön annak érdekében, hogy a szél járását fák, építmények ne zavarják. Amennyiben ez az adottság hiányzott, úgy maguk kubikoltak megfelelő dombot. Az ennek megfelelően eredetileg kis dombra épült malom alsó átmérője 8,40 m, falvastagsága itt 1,2 m. Falazata vegyes: külső és belső palástja égetett téglából készült. A külső palástot a tégla rövid oldalával kifelé rakták körbe, míg a belsőt sukkra, azaz hosszú oldalával befelé, hogy jól kössön. A két palást közét pedig szárított vályoggal töltötték ki. A tornyos magyar típusú szélmalomban belülről négy szint különül el: alulról haladva I. lisztespad, II. kőpad, III. sebeskerékpad és IV. nagykerékpad (4. ábra). I. Lisztespad Ezen a szinten a szélmalmokon rendszerint két ajtót nyitottak, egyet dél-keleti és egyet dél-nyugati irányban. Ennek kettős oka van: egyrészt általa biztosítják a szint megvilágítását, másfelől ily módón bármely vitorlaállásnál marad balesetmentes, szabad bejárás a malomba (számozás az 5-6. ábrák alapján). Itt tartózkodott legtöbbet a molnár. Ideérkezett a gabona, majd r

zintén ide ért vissza az őrlemény is. Ebből érthető, hogy ezen a szinten helyezték el a gabona felvonására szolgáló lisztfelvonó\{\). Itt található a forgókövek tengelyének alsó feltámasztása, a vaspalló{2) és a serpenyőig). A vaspalló egy csavaros emelő(4) közbeiktatásával emelhető vagy süllyeszthető, segítségével állítja be a molnár a kövek közötti távolságot. A szálvas vége a vaspallón található oldalozó perselybe, serpenyőbe támaszkodik. Ez utóbbi minden irányból csavarral elmozdítható, segítségével állítja be a molnár a kövek párhuzamosságát, azaz, hogy azok ne verjenek. Ezt a müveletet nevezik lajtolásnak. Ide érkezik a sípokon(5) keresztül a kövek közül kijövő őrlemény. Ezt vagy közvetlenül a lisztesládákba(6), zsákokba(l) vezetik, vagy pedig a felszerelt cilindersziták(%) belsejébe, hogy itt szétválogatva minőség szerint külön fogják fel. A cilinderszita meghajtása a forgókő tengelyére, a szálvasra szerelt fatárcsáról(9) szíj-, majd a szitára szerelt fogaskerék-áttétellel történik.