Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1998 (Szeged, 2000)

NÉPRAJZ - Ozsváth Gábor Dániel: A szentes-dónáti Csúcs-féle szélmalom (Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkba való áttelepítésének műemléki, gépészeti problémái)

OZSVÁTH GÁBOR DÁNIEL A szentes-dónáti Csúcs-féle szélmalom (Az Opusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkba való áttelepítésének műemléki, gépészeti problémái) A szentesi Donát-pusztán 1866-67-ben építette Csúcs János gazda a két kőjárásos, felülhajtós, úgynevezett magyar típusú, tornyos szélmalmát. A második és a harmadik katonai felmérés megfelelő térképszelvényeinek összehasonlítása folytán bizonyítható, hogy a Csúcs-féle tanyán korábban járgányos malom őrölt (1., 2. térképkivonatok). Ez összecseng Juhász Antal azon állításával, miszerint az állatok számára oly megerőltető munkát jelentő szárazmalmokat gyakran szélmalmokkal cserélték le

1

. Csúcs János szentes-dónáti gazda magyar típusú, új szélmalma 1867. február 15-én kezdett őrölni

2

. Ebben az időben Kiskunfélegyházán

3 és Kiskunhalason még több olyan malomtulajdonos is volt, aki egyszerre szárazés szélmalmot is működtetett egyazon telken

4

, ezáltal próbálva kivédeni az időjárás szeszélyességét. A kezdeti időkben sok molnár a szárazmalmokban tanulta a mesterségét, amit később a szélmalmokban kamatoztatott. A szélmalmok a vizsgált malom építésnek idejében még szinte mind szita nélkül, azaz parasztra őröltek, a liszt és a dara szétválasztása az őrletőkre maradt. A sziták a századfordulót követő ipari fellendülés következményeként jelentek meg, ugyanis így próbálták a szélmalomtulajdonosok felvenni a versenyt az új gőzmalmokkal. Először a síksziták vagy rázósziták terjedtek el. A hengersziták megjelenése e század elejére tehető. A többköves malmoknál általános volt, hogy szitát csak az egyik őrlőszékhez szereltek, mivel a másik kopár az állatok számára parasztra őrölt. Az itt tárgyalt Csúcs-féle malomnak is csak egyik őrlőszékét szerelték fel háromlépcsős, hatszögletű hengerszitával, melynek meghajtatására az átellenben levő kopár tengelyére, a szálvasra erősített, 105 cm átmérőjű szíjtárcsát használták. Ezen malom népi, technikatörténeti értékére egyetemi hallgató korában figyelt fel Pongrácz Pál, és 1953-ban Fási Lajos és Mácsai Lajos kollégáival közösen felmérte. Tapasztalatait a későbbiekben önálló kötetében is felhasználta.

5 A szélmalmot az Országos Műemléki Felügyelőség 1954-ben védetté nyilvánította, és az országos műemlékjegyzékbe Szentes, Donát u. 73. szám alatt, 2747 törzsszámú műemlékként vette fel az 50031/1954 számú, védetté nyilvánító határozat alapján. Ez elviekben