Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1998 (Szeged, 2000)

NÉPRAJZ - Ifj. Lele József: Szenteltvíztartók

hátha segít. Kívánom. " Nem utasítottam el, hiszen magam is hívő ember lévén, szót fogadtam. Jót tett, mert nyugtatta a szemeimet, de ennél többre eleddig nem jutottam. Néha még mosogatom. Nagy Bence Pál egykori híres tápai adatközlömtől kérdeztem: „Fél, mint az ördög a szentöltvíztűi. Mint jelent ez?" Pali bácsi eképpen böl­cselkedett: „Azér fél a betyárja, nehogy mögkörösztöjjék! " Török Istvánné Kónya Rozi néni hitbuzgó asszony szerint: „Ott, ahun szentöltvíz van a háznál, az ördög töheteílen. " Török Porosz Jánosék a nagyszülőkre hivat­kozva mondották: „Akin rajta van a szentöltvíz az Isten oltalma alatt áll. De az védi, a szentöltvíz a házat, és az állatállományt is. Ha mégis baj tör­ténik, azért van, mert erősebb az ördöggel való cimborálásunk, mint a szentöltvíznek az ereje. Mert az ördög — így mondta a nagyanyám — még a Jóistent is kijátszi. " A Vízkereszt napi, majd az azt követő időkben szokásos víz, só, tömjén és házszentelés gyakorlatát nyilván másutt is megtaláljuk, némely helyen ma is élő hagyomány. Főként a török megszállás, majd a jozefi­nizmus mérhetetlen károkat okozott e hagyományokban: a megszünteté­sükre törekedtek. Szegeden és környékén, illetve azon helyeken, ahol a ferencesek működtek, a tiltás ellenére — titokban ugyan, de — megmaradtak a vallá­sos ájtatosságok: a gyertya-, a barka, a búzaszentelés éppen úgy él, mint — főként a szegedi tanyavilágban -— a házszentelés. Titokban ugyan, de átvészelték az áldások és szentelések a nehéz évtizedeket. Az utóbbi évtizedben új lendülettel történnek, új átélésekkel ezek az ősi katolikus szokások, amelyekhez ismét társulnak az alapkő, az új is­kola, szobor, emlékhely, emléktábla és más jelentős dolgok megáldása és megszentelése. A szenteltvíz őseinktől jussolt ereje, az abba vetett hit tehát meg­újulva erősítheti nemzeti öntudatunkat is, és nemes múltat idéz mindazok­ban, akik áldó-szentelő eseményeken vesznek részt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom