Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1998 (Szeged, 2000)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Kőhegyi Mihály – Roos Márton: Hungarica pars vetustae Diocesis Csanadiensis (Magyar plébániák iratanyaga a Temesvári Püspöki Levéltárban)

KŐHEGYI MIHÁLY-ROOS MÁRTON Hungarica pars vetustae Diocesis Csanadiensis (Magyar plébániák iratanyaga a Temesvári Püspöki Levéltárban) Amíg a magyarországi egyházi levéltárak anyagáról egyre több elméleti útmutatás,

1 jegyzék, repertórium,

2 fondjegyzék,

3 áll rendelkezésünkre,

4 sőt a gazdaságtörténeti vonatkozású iratok feldolgozása is megtörtént részben,- addig a trianoni békediktátum döntései alapján a szomszédos államokba került püspöki levéltárakról alig van áttekintésünk. Ezért is fogadtuk örömmel azt a lehetőséget, hogy egy küldöttség tagjaiként részt vehettünk a temesvári püspöki levéltár kutatásaiban. A Zombori István által előkészített csere-látogatás köztörténeti és egyháztörténeti szempontból egyaránt hasznosnak bizonyult. A temesvári egyházmegyét hárman igazgatják: Kräuter Sebestyén püspök, Roos Márton irodavezető és Böcskey László püspöki titkár. Az irodavezető egyben a levéltár kezelője is, aki dicséretes szorgalommal rendezte az iratokat és mindenben a legnagyobb készséggel állt rendelkezésünkre. S miután ő rendezte az iratanyagot, szinte azonnal elővette az érdeklődésünkre számot tartó csomókat. Általában a legnagyobb előzékenységet, vendégszeretetet tanúsították irántunk. Ha valaki kutatni akarna, akkor kérték, hogy erről előzetesen tájékoztassa a püspökséget. (Episcopia Romano-Catolica Timisoara, Str. Augustin Pacha nr. 4. RO1900 Timisoare-Cetatç, telefon: 00-40/56-190081, fax: 00-40/56-197201) Ez annál is inkább kívánatos, mert Roos atya időnként hosszabb időt tölt Németországban. Különben mindhárman kitűnően beszélnek magyarul, németül, románul. Az idős püspök, nem eléggé dicsérhető módon, öreg korára tanult meg magyarul. Beszédén nem lehet észrevenni semmiféle idegenszerű kiejtést, hangsúlyt, nyelvtani tévesztést. Magam — érdeklődésemnek megfelelően — Lonovics püspök személyi iratait néztem át, mert azt reméltem, hogy püspökségének korai időszakára találok érdekes adatokat. Működésének ez a szakasza (18341849) meglehetősen homályos, az Országos Széchenyi Könyvtár kézirattárában őrzött hagyatékában csak gyér forrásanyag vonatkozik tevékenységének erre az idejére/' Várakozásomban nem csalódtam. Az egyháztörténeti iratok mellett sikerült két, eddig ismeretlen Széchenyi levelet is ta-