Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1998 (Szeged, 2000)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Rózsa Gábor: Szentesi múzsák új menedékei

dából orvosi váró és rendelő lett. A Petőfi és Iskola utcákra három ablak­kal kitekintő sarki nagyebédlöt pazar bútorokkal berendezett elfogadó sza­lon, szülői háló és gyermekszoba követték a konyha, kamra, mosókonyha, és fáskamra előtt. Az előkelőségeket (pl. alispáni látogatás alkalmával) a szalonban fogadták. Nyáron, ha jó idő volt, a kertben ültek le, amit este­ledvén ki is világítottak. A fürdőszobát még a folyóvíz bevezetése előtt a rendelő, ebédlő és a zárttá tett veranda között tapéta-ajtók mögé rejtették A hátsó gazdasági udvarban a különálló istállóból átalakított ga­rázst kis cselédház, majd az aprójószágok óljai követték. A cselédek csa­ládtagnak kijáró tiszteletben éltek együtt a háziakkal. A házi-asszonyok humánumának Szentesen aligha volt párja, inasuk és szobalányuk házas­ságban élt, földtulajdonban részesült és öregségükre végkielégítést is (há­zat) kaptak. A Péter-családot jó emlékezetükben sürün emlegették az el­költözésük után ... A zene aktív szeretete nyomta rá bélyegét még a belső berendezésre is. A rádió-előtti időkben, és azután egészen a „kisajátításiig hetente volt a szalonban „házimuzsika", amit a nagyebédlővel összenyitható szalonban két zongora (közülük az egyik ún. egyenes húros fatőkés) szolgált ki. A legfiata­labb unoka, dr. Péter Pál a Zeneakadémián Wald-bauer Imrénél végzett he­gedű tanszakon. Szakmai pályafutása során, mint orvosi labordiagnoszta, végül balneológus főorvos. A hatvanas évek végén hagyta el Szentest. Talán azért is, mert a frissen megfúrt termál-kutat a kórház nem állította a gyógyí­tás szolgálatába. Győrbe települt, Magyaróvárott, Kapuvárott és Csornán is praktizált, ahol szakmáját magas fokon gyakorolhatta. Még ma is össze­összejön náluk a „Senilitas" — tréfás névre keresztelt — „kortárs" vonósné­gyese; — valamennyien orvosok ... Bútoraik értéke a hatvanas években alig fedezte volna a Szentes­Győr szállítás költségeit. Nem is fért volna az új lakásba, ezért egyszerűen idehagyták — nevetséges kártalanítási összeg fejében. De itt maradt a csa­lád sok festménye, fotográfiája, dísztárgyaik (üvegek és porcelánok), sző­nyegek, függönyök, és még személyi ruházatukból is a divatja múlt „ósdi­ak"... A helyben megmaradt kottatáruk a város egyik leggazdagabb gyűj­teménye. A család szokása volt, hogy rendszeres téli-nyári európai túrá­jukról partitúrákat és kétkezes vagy kétzongorás „Klavier-Auszug"-okat vásároltak és hoztak haza a rangos kiadóktól. Az akkoriban divatos sláger­kottákat pedig évente kötetbe fűzték ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom