Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1998 (Szeged, 2000)

RÉGÉSZET - Béres Mária: Régészeti adatok Duna–Tisza közi magányos településekről a török korból

BÉRES MÁRIA Régészeti adatok Duna-Tisza közi magányos településekről a török korból Az autópálya ásatás minden fizikai és szellemi megpróbáltatása ellenére sok örömet is jelent a régész számára. Az általam és Farkas Csilla kolléganőm által kutatott balástyai és szatymazi területen legalább három olyan új eredmény született, melynek — legalább jelentés szintjén — a gyors közzététele nemcsak feszítő igény számunkra, hanem egyben kötelességünk is. Ilyennek tekintjük a talpgerendás, oszlopszerkezetes egy- és kétosztatú korai szarmata felszíni házak feltárását. E háztípus napvilágra hozatala a népvándorláskori településkutatásban gyökeresen új helyzetet teremt. A másik, a szakma által eddig csak sejtett, az 51/7/A lelőhelyen azonban először rögzített jelenség, a kései avarkorba vezet. Hitelt érdemlően rekonstruálhattuk az eltemetett halotti ágyát és a felszín fölé emelkedő oszlopszerkezetű sírépítményét. E körbe tartoznak azok a késő középkori, török kori magányos települések is, melyeknek a bővebb bemutatásárajelen előadásban kerül sor. Már az 1990-es évek elején, az autópálya nyomvonalának régészeti terepbejárásakor felfigyeltünk Szatymaz és Balástya határában az ÉNyDK-i irányú vízfolyások közötti homokgerincen egymástól 1-2 km-re jelentkező, a felszíni kerámiaanyag alapján újkorinak, más esetekben késő középkorinak meghatározott településnyomokra. Az 1992. évi leletmentések e települések feltárása terén nem hoztak eredményt. E korszak lelőhelyeinek feltárása, értelmezése jelentette számunkra a legnehezebb szakmai feladatot. Az objektumok mai felszínhez való közelsége, a jelenségek újkori szántásoktól való bolygatottsága, gyakorta világosbarna, sárga futóhomokba ágyazottsága, mind-mind nehezítette a kutatást. Ennek ellenére Balástya-Kelencés földön és Szatymazon is került elő egy 16-17. századi telek. Értelmezését azonban csak a két részlet együttese teszi lehetővé, mivel Balástyán a szilárd lakóház, s a környezetében álló néhány gazdasági épület, míg Szatymazon a telek megerősített kerítése és hátsó része bontakozott ki.' Szatymazon megfigyeltünk egy 45 m széles, téglány formájú, de nem derékszögű területet, amelyet egymástól alig 60-90 cm-re elhelyezett, tehát sűrűn álló, 30-50 cm átmérőjű, erős oszlopokból készült kerítés övezett. A térséget több, mint 30 m hosszan követhettük nyomon. Mivel a