Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1997 (Szeged, 1998)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Marjanucz László: Szeged vállalkozó polgárai a századfordulón

Az elsőből kiderül, hogy a keresők aránya Szegeden a legnagyobb, az országos átlagot (42,5 %) is meghaladja. Kutatásaink alapján ennek okát három dologban leltük meg: 1. csökkent a segítő családtagok száma, bár megmaradt az, hogy segítenek a családfőnek keresni, de ez nem elegendő saját eltartásuk költségeire, s így független keresetet vállaltak, 2. kitolódott a házasságok időpontja, ami a nők kényszer-öneltartását vonta maga után, 3. s végül Szegeden - főleg a forgalmi ágakban - sokan dolgoztak nem helybéliek, kiknek családja vidéken élt. Ezek együttesen okozták, hogy Szegeden közel egyforma volt az eltartók és eltartottak aránya, ami feltétlenül az urbanizáció és polgárosodás egyik mutatójaként értékelhető (Budapesten a keresők aránya meghaladta az 50 %ot). Többet árul el a vállalkozói társadalom nagyságáról a keresők foglalkozási viszony szerinti megoszlása. A statisztika által alkalmazott kategóriák nagyjából a tőkés, értelmiségi, munkásság tagozódást fejezik ki. Látható, hogy az „önállóak" tekintetében Szeged mutatja a legkisebb arányt, ami furcsamód a megye és Hódmezővásárhely agrár, illetve Szeged urbanizáltabb jellegével függött össze. Azaz amott a mezőgazdasági önállóak, kisbirtokosok súlya okozta a magasabb arányt, míg Szegeden ez a réteg már nem anynyira jellegadó, de az önállóak nagyobb része itt is a kisipari termelésben helyezkedett el. Ugyanakkor tisztviselői (értelmiségi) állománya közel háromszorosan haladta meg a megyei és vásárhelyi átlagot. A tendencia egyébként mindkét város esetében az önálló egzisztenciák további lassú térhódításátjelezte 1910-ben.

4 Közeledve az „önállók" vállalakozói rétegéhez, vizsgáljuk meg, az egyéni cégalakulások számszerű vonatkozásait. Tanulmányunk e részét a cégbírósági bejegyzésekről készült mutatókönyv alapján foglaljuk össze.

5 Mivel a vállalkozás tárgyát a tőkeszerzés és alkalmazás módját tekintve különbségek mutatkoztak a zsidó és keresztény vállalkozók között, ezért külön vettük számba őket. Az 1876-1920 közötti időszakot alapul véve a zsidók által létesített egyéni üzleti vállalkozások száma 447, a nem-zsidóké 312 volt. Hogy kit tekintünk zsidónak, azt az esetek nagy többségében a név jellege, illetve a hitközségi és állami születési anyakönyvek döntötték el. Sőt, egyes cégbejegyzések hivatalosan is feltüntették az időközben bekövetkezett névmagyarosítást. Pl. Ormándi - korábban Berger - Béla közölte, hogy névmagyarosítását a társas cégek jegyzékébe hivatalosan is vezessék be.

6 Segített a kérdés eldöntésében az is, hogy üzletalapításhoz a hatóság megkövetelte a Szegedi Főrabbiság „Erkölcsiségi bizonyítványát". így a