Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1997 (Szeged, 1998)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Orbán Imre: Adatok a makói harangok történetéhez

haranglábat. Nádasdy László csanádi püspök ugyanis 1717-ben két kis harangot szentelt eme Szent István-templom számára. Nem tudjuk, hogy ezeket valahol megrendelték-e, s így szállították Makóra, vagy az akkoriban a potenciális vásárlóknak számító vidékeken gyakran megforduló vándoröntők munkájának kell tekintenünk. A kisebbiket a Boldogságos Szűz Mária és Szent József tiszteletére szentelték. Súlya kereken 100 font volt

3 (56 kg). Alsó körmérete 150,8 cm, belső magassága 34,5 cm. Fala eredetileg 32 mm.

4 „Közönséges harangfémből állt",

5 mint a templom valaha volt valamennyi harangja. Föliratát, díszítését, a rajta lehetett ábrázolásokat nem ismerjük. Lélekharangként szolgált, mely „a haldoklókért szokott szólni".

6 Kétszáz évet élt meg. 1917 februárjában, az I. világháborús rekvirálásoknak esett áldozatul. E haranghoz egy igen tragikus eset is kapcsolódik. Erről a templom História Domusa így számol be: 1896. március 26-án „esti 9 órakor Gazdag István jámbor lelkű harangozónak Lajos nevű fia, a ki a makói állami gymnasium 4-ik osztályába járt, a harmadik polgári isk. osztályjegyei kitűnőek voltak, de a Gymnásiumban már nem boldogulhatott - a szerencsétlen 15 éves tanuló... fejébe vette az élettől önként megválni - fentjelzett nap esti 9 órakor harangozni ment és utána meg saját magának a lélekváltságot is meghúzta és... a kisharang kötelével önakasztást követett el szüleinek mérhetetlen fájdalmára."

7 A szomorú beszámoló egyben jelzi, hogy Makón is megvoltak a harangok népies elnevezései. A Mária és József tiszteletére szentelt lélekharangot tehát, valószínűleg nem kizárólagosan, de leginkább mégis kisharangnak nevezték. A másik harangról szinte semmit sem tudunk. Nagyobb volt, mint a másik, 317 font súlyú (177 kg), és 105 évig szolgált. 1822-ben meghibásodott és újra öntötték.

8 Ekkor már létezett temploma a városban a reformátusoknak is, mely ugyanúgy, mint a katolikusoké „göngyöleg sárral tapasztott sövényből" épült. Rendelkezett haranggal, mely a templom mellett fából ácsolt haranglábon kapott helyet. Ekkoriban a felekezetek között, mivel szokásaik eltértek, bizonyos viszály keletkezett a harangozás tekintetében. Ez mélyen beivódott a helyiek emlékezetébe, hiszem Szirbik Miklós prédikátor erről, az „azt beszélik az öregek" hivatkozással számolt be. „E mellett - ti. a református templom mellett - volt egy fa torony, mellyröl azt beszélik az öregek, hogy nem lévén szabad abban az időben Nagy Pénteken harangozni az Istentiszteletekre ugy adtak jelt, hogy 12 Oskolás gyermekek felmentek ezen toronyba, s énekelték ezt az éneket: Óh ártatlanság báránya sat, és azt nevezték bőrharangnak."

9