Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1997 (Szeged, 1998)

MŰTÁRGYVÉDELEM - Áipliné Faragó Mária – Pál László: Egylapos szerb zászló restaurálása

vebben előadásunk egy későbbi pontján szólunk. A festmények restaurálásáról a következőket mondhatjuk: A zászlót valószínűleg feltekerve tárolták és víz érte, ezáltal az alapozó rétegből periodikusan kioldódott a kötőanyag, ezeken a helyeken lepergett a festék. A festmények egész felülete repedezett, pikkelyesen felvált, több helyen a vászonnal együtt tört ki. A zászló sajátosságait figyelembe véve, hogy a textil mindkét oldala festett, a festményrestaurátorok által bevált módszert alkalmaztam: első lépésben a pergő festékréteget rögzítettem híg koletta bevitelével cigarettapapíron keresztül kis méretű vasalóval. A kolettás bevasalás pótolta az eredeti enyves alapozást és tartást is adott a vászonnak. A cigarettapapír leoldásával a kép felülete is megtisztult. A szakadások összeragasztására selyem kreplint használtam. A szakadás hosszával megegyező méretű vékony csíkot vágtam, amely 2-3 mm-t ráfed mindkét oldalra és hőre lágyuló ragasztó fóliát alátéve impregnált papíron keresztül rávasaltam. Ezt a müveletet minkét oldalon elvégeztem, így kellő erősségű kötést kaptam és a festett felületek látványa sem romlott. Fontosnak tartottam, hogy a hordozó vászon a kép keresztmetszetének megfelelően középen maradjon és sima felületet kapjak, ezért egy feszítő keretbe helyeztem a képet és parasitas mellett kihúzattam a gyűrődéseket. Ezután következett a tömítés, amely előtt 50%-ban terpentinszesszel felhígított masztixlakkal az egész képet bevontam. A tömítőmasszához bőrenyv és bolognai krétából készült kittet használtam, ami a kép eredeti anyagainak is legjobban megfelelt. A leglátványosabb és leghosszabb munkafolyamat a retusálás volt. Vonalkázásos technikával temperával és akvarellel egészítettem ki a kompozíció hiányait. A kis ovális képek problémáit is ugyanezzel a módszerrel oldottam meg csak itt a feszítő keretre nem volt szükség, mert a vasalással megfelelő sima felületet kaptak. Az elkészült festményeket Kecskemétre szállítottuk, ahol Áipliné Faragó Mária illesztette össze a textil részekkel. Áipliné feladata a textília megmentése és a restaurált képek visszaépítése volt. A zászló állapota lehangoló látványt nyújtott. A mechanikus szennyeződéseken túl kiszáradt, rongyos, hiányos, elszíneződött foltokkal, valamint korábbi foltozásokkal volt tele. Felmerült bennünk annak a gondolata, hogy egyáltalán érdemes-e a zászló helyreállítását megkísérelni, s hogy mégis a megmentés mellett döntöttünk abban alapvetően közrejátszott az a szempont, hogy megmentsük a további kutatás számára a szöveget és a képi ábrázolást. Rögzítsük azt a környezetet, ami a szöveg értelmezését és az ikonográfia megfejtését elősegíti.