Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1997 (Szeged, 1998)

RÉGÉSZET - Vörös Gabriella: Száz éves Szentes város múzeuma

megnyitott kiállításához katalógust készített, a tárgyak mellé pedig nem csak nevét és korát írta oda, hanem azt a személyt is feltüntette, aki ajándékozta. Ilyen körülmények között nem csodálható, hogy az embereknek nem teher, hanem dicsőség volt minél több leletet beszolgáltatni. így kerülhetett nevük az újságba, és a múzeumi szekrénybe. Hozták is a szentesiek amit leltek, nem csupán a környékről, hanem távolabbi vidékekről is. „Örömmel látjuk, hogy a mi derék kubikusaink messze idegenből - tudniillik a Dunántúlról - is hazahozzák a régiségeket". - lelkendezik Csallány Gábor 1910-ben az Alföldi Ellenzék oldalán. A gyarapodást rendszeresen közzétette a helyi újságban, és egyáltalán: a múzeumról nagyon gyakran jelentek meg híradások. Akkoriban pl. hír volt az, hogy Scholtz Gusztáv bányakerületi evangélikus püspök és egyéb egyházi és világi előkelőségek meglátogatták és megtekintették a múzeumot (Alföldi Ellenzék 1914. jún. 9.). Az intézmény és a tudomány népszerűsítésének másik színtere az előadás volt. Nagyon sok helyen megfordult, olvasókörökben, külterületi iskolákban. Biztosan lebilincselő előadó volt, ráadásul az elsők között használta fel a nagy varázslatnak számító vetítést előadásainak színesítésére. „A Vármegyeház nagytermében az ó korról felolvasást fog tartani, melyet »ködfatyolkepekkel« fog szembetűnővé tenni" - olvashatjuk az 1899 decemberi közönséghez szóló felhívásban. A megyei közönség háláját nem csak régiségek gyűjtésével mutatta ki. A múzeum javára jótékonysági bálát rendeztek, pl. 1898. aug. 5-én az egyetemi ifjak. Nyilván a jó hangulatukat még fokozta az a jóleső érzésük is, hogy a mulatság mellett tettek valamit a tudományért is. A jó példa ragadós lehetett, mert pár hét múlva a gyerekszínház tartott jótékonysági előadást, majd ugyanezen év októberében „Szigeti Jenő nyűg. színidirektor" jelentette be az újság híradásán keresztül műkedvelő színielőadását nemes Tabak Dávid vendéglősnél, a múzeum javára (1898. okt. 16. Szentesi Lap). Nem véletlen, hogy Csallány Gáborra és a múzeum régi évtizedeire emlékezve éppen a közönséggel való kapcsolatára mutattam rá. Tény ugyanis, hogy ma pontosabbak az ásatási megfigyeléseink, jobban dokumentálunk, de kevesebb gondunk van közönségünkre, pedig ugyanúgy értük is vagyunk mint egykor Csallány Szentesen, vagy Szegeden Móra. Csallány Gáborról az Új Magyar Lexikon 5., 1997-ben megjelent kötete nyolc sorban emlékezik meg. Egyelőre csak mi tudjuk, akik ismerjük pályáját, hogy tevékeny életéből közel 50 évet áldozott szakadatlan munkával a szentesi múzeumért. Bizonyíték rá a régészeti, néprajzi, helytörténeti gyűjtemény sokezer tárgya, sok száz híradás és cikk az újságok oldalain, tudományos feldolgozásai. Született Tamásiban 1871. május 10-én, meghalt Budapesten 1945. január 31-én. Emlékezzünk rá tisztelettel.