Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1997 (Szeged, 1998)

RÉGÉSZET - Vörös Gabriella: Száz éves Szentes város múzeuma

VÖRÖS GABRIELLA Száz éves Szentes város múzeuma Csal lány Gábor múzeumalapító emlékére A régész szemével nézve száz év nem hosszú idő, egy intézmény történetében azonban tekintélyes. Illő dolog tehát megünnepelni azok körében, akiknek fontos a centenárium és a múzeum, a múzeumi munka, a régi és a mostani muzeológusok. Tény, hogy magunknak szerveztük a jubileumi évet és az is tény, hogy nem sikerült túl fényesre. A legnagyobb fiaskó, hogy az évek óta tervezett kötetet, amely a múzeum világhírű régészeti gyűjteményét és a terepbejárások eredményeit vette volna alapul, és a város és környéke történetének megírását tűzte ki célul, nem sikerült megjelentetni. Nem a források vagy a szerzők hiányoztak, hanem természetesen a pénz. Jobban mondva: jelen pillanatban, egy sóhajtásra az ezredfordulóhoz Szentesen nincs igazi igény ilyen feldolgozásra. A tervről nem mondunk le, a 101. vagy a 125. évben, de meg fog valósulni. Emlékezetes volt az általános iskolások számára meghirdetett rajzverseny. A gyerekek a mi leghűségesebb látogatóink, és érdekelt minket, hogyan látják a múlt emlékeit és bennünket. Időrendben a másik fontos esemény a Fridrich fotótörténeti kiállítóhely megnyitása volt. A harmadikra pedig december 12-én került sor, az új régészeti kiállítás megnyitójára, amely 100 év legszebb leleteit mutatja be. Amikor a múzeum történetével foglalkozunk, elődeink munkássága előtt tisztelgünk. Ha őket megbecsüljük, a saját mostani munkánk értelmét dicsérjük. Szerencsére múzeumunk múltja mára nem maradt teljesen homályban, ugyanis néhány kollegámat évek óta foglalkoztatja valamilyen szempontból. Legutóbb pl. Liska András az avarkori telepek és temetők katasztere ürügyén tett közzé szép tanulmányt Csallány Gábor és utódai tevékenységéről {StudArch III.). Ezt megelőzően egy másik tanítvány, Paszternák István alapos dolgozata a Szentes környéki magyar középkor kutatásának 100 évéről győzött meg arról, hogy aki egyszer beszívta a levegőjét régészeti raktárunknak, nehezen szabadul tőle. Mindig vissza kell térnie és dolgoznia kell vele. Szerencsére. Rózsa Gábor a terjedelmes Csallány családban tud olyan biztonsággal eligazodni, mint fiatal kollegáim a régészeti raktárban. Életüket, tevékenységüket őseiktől a mai leszármazottakig képes követni. Irigylésre méltó adottság... A kezdetekhez Lőrinczy Gábor kutatásai vezetnek bennünket a visszafelé