Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1997 (Szeged, 1998)

TERMÉSZETTUDOMÁNY - Csizmazia György: Lépező, csapdázó madarászok csíziója Szegeden, 1997

A bögyöt (süvöltő) 3-400 méterről is lehet hangutánzással behívni. Fütyülve - tyü-tyü-tyüü hívják, de ezt a hangot gyakorolni köll, mert különben „nem mögy má" mondják a madárfogók. Gyálaréten lehetett látni amint behívják a süvöltőket s „dufázzák". Erről lásd a későbbiekben. A süvöltő nem énekel - „karattyolás a hangja" - „nem komoly", ezért nincs „értéke" de szép színes a hímjének a bögye, szelíd madár s ezért mégis befogják (500-1000 Ft az értéke a feketekereskedelemben). Tudják, hogy tiltott és természetvédelmi törvényekkel ellentétes dolgot müveinek, de mégis teszik... mert... Még ma is van lépfőző Dorozsmán a Dinnyés utcában. A lépfa 4 méteres fs lehet - kivágnak egy ekkora fát s a „helyire" viszik. A tápéi Vesszős tiszaparti részein járva, manapság is találok elhagyott, száradó lépfákat, egykét alkalommal makkal-lépvesszővel zászlózva, nyilván mögzavarták a tilosbanjárókat... A lépezés egy másik, most elsőként leírt módja a „dufázás". „Igen élvezetös madarászat" vallják, akik használják. A Hattyas-telepi dög-tisza (ma már mindig büdös) telepről a kiskertekhez kivezető útjánál lévő hídtól, balkézre eső nádasban 4-5 méterös nádszálak is „terömnek", itt volt az öreg PETÁK bácsi „termőhelye" is. Ma is innen vágják. A „dufa" nem más mint egy igen hosszú és egyenes nád, végén makk és spingli. A madarász csíziója, hogy fehér lepedőbe burkolózva járja óvatosan a bokros részeket - „itt lehet sikert elérni"... Először a Boszorkány szigethez közeli ládagyár gazosában láttam dufázót a vonatablakból... Az ún. KŐLYUK és a Bem utca között figyelhettem meg az öreg PETÁK dufázását. Hihetetlen türelemmel és lassúsággal fogott csízt, siglincöt, meggyvágót és süvöltőt. Ő mesélte, hogy a dufázáskor néha tett ki „Bokrot" is, 3-4 csonkkal, arra kerültek a makkok. Néha rudat is tött ki, hátha arra „áll rá", mert ha a bokor gyanús „néki a pusztaságba", akkor a rúdra áll... A „huppantyúzás"-X is az öreg Peták használatában láttam először. Újabban mások ma „KANDLINAK" nevezik ezt a csapdázást. Ezzel elsősorban lágyevőket fognak, de az elsütőszerkezetre magot is tehetnek. Peták huppantyúját fuzvesszőből hajlította, s rugóit saját maga készítette, hálóját maga kötötte. Ma már külföldön készen kaphatók ezek a rozsdamentes acélvázzal ellátott, különböző méretű csapóhálók, elsősorban Olaszországban, hiszen ott étkezési célokra rendszeresen fogják az énekes madarakat, igen nagy számban! (Lásd 2. sz. rajz) A fürjezés (Coturnix coturnix) sípozással, fürjhívóval történik. Bálint Sándor így írja: „Ez nem más, mint bőrből készített zacskó, amelyet lófarokkal költöttek ki". Nyilván nyomdahibáról van szó a „költöttek" szó esetében, - helyesen = töltöttek ki (mármint lófarok szőrrel!). így ezzel a revírjüket féltékenyen őrző kis fürj kakaskák behívhatok az emberhez 3-4 lépésre, s a