Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1997 (Szeged, 1998)

IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Szuromi Pál: Dinamizmus és monumentalitás. Morell Mihály művészetéről

végre az alkotó - ahogy ezt korábban jeleztem is - festőnek indult a főisko­lán. Az utóbbi években pedig valójában azért tért át a piktúrára, mert vala­melyest meg akart szabadulni az anyagba és térbe láncoltság szobrászi terhe­itől. És viszonylag felszabadultan szárnyalni akart. Ami többé-kevésbé meg is valósult. Minthogy Morell expresszív, szürrealista képei ugyanúgy befog­ják a Teremtés kozmikus képzetü misztériumát, mint az Éjszaka mérhetetlen távlatait, netán az Atomkor utáni embertelen csendet. Úgy tűnik azonban: a művész ilyenformán sem tudta átlépni önmaga „árnyékát". Most is a tragikus jellegű tónuskontrasztokra, másrészt a sejtelmes, metafizikus és dinamikus formaképzésre hagyatkozik. Ez a festészet némiképp Illés Árpád és Vaszkó Erzsébet művészetével rokonítható. Mindössze egyetlen alkalommal jártam Morell Mihály Lehel úti műter­mében. Parányi munkaszoba ez, ahol a polcokon tömérdek kisplasztika hal­mozódik egymásra. Egy idő után azonban rájön a látogató: igazában itt egy vitális, monumentális jellegű szobrásszal van dolga. Aki akkor is a m?«ga nyitott, avantgárd eszméit képviselte, amikor ez félig-meddig bűn volt e parányi hazában. Úgyhogy az alkotó irigylésre méltó szabad ember. Még akkor is, ha pusztán csak picurka helyiségben dolgozhat. Ne gondoljuk vi­szont, hogy kiemelkedő jelentőségű, rangos életművek kizárólag csak leve­gős, tágas műtermekben születhetnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom