Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1997 (Szeged, 1998)

RÉGÉSZET - Kürti Béla: Az algyői temetőről röviden

önálló családként szerepel). A déli csoport határai megegyeznek a mi déli csoportunkéival (10. térkép). A régészeti leleteknek, jelenségeknek a Lengyel Imre féle csoportokra történt rávetítésekor azt tapasztalhattuk, hogy e különféle jelenségek a családok határainak megfelelően különülnek el egymástól (pl. hajkarika viselete, stb.). Ez tovább erősíti a temetőt benépesítő közösség belső tagoltságáról fentebb leírtakat még akkor is, ha itt és most még nem végezhettük el a két vizsgálat részletes egybevetését. Összefoglalóan: a vizsgált temető esetében származását tekintve a magyarságon belül különböző helyről, környezetből eredő két csoporttal kell számolnunk, melyek első tagjai valamikor a IX-X. század fordulóján telepedtek meg az algyői tájon. Legkorábbi tagjaik valószínűleg a Kárpátoktól keletre születtek, s talán a Duna-Tisza közét megszálló fejedelmi törzs kíséretéhez csatlakozva fegyveres szolgálatot láttak el a Tisza-gázló mellett. Egykori nagyobb közösségükből magukkal hozták sajátos ruházatukat, hajviseletüket; egymástól alapjaiban nem, de részleteiben eltérő temetkezési szokásaikat. Első halottaikat úgy temették el, hogy mellettük a később elhaló hozzátartozóknak is helyet biztosítottak. E családi „sírbokrok" kb. két generáció alatt bővültek az ismert létszámra; s talán kevéssel a X. század közepe után, legkésőbb Géza fejedelem trónra kerülése táján szakadtak meg a temetkezések. JEGYZETEK 1 A biológiai nem és életkor meghatározások esetében Farkas Gyula, Lengyel Imre, Marcsik Antónia, Szalay Ferenc vizsgálatainak eredményeire támaszkodtam, melyek rendelkezésemre bocsátásáért ezúttal is köszönet illeti őket. 2 Első leírását Id. DIENES 1963. 3 Az algyői temetőben feltűnően sok fonál- és textilmaradvány maradt fenn, melyek a X. századi szövetekről meglévő hézagos ismereteinket lényegesen bővítik. Vizsgálatukat T.Knotik Márta végezte el. 4 Első jelentősebb összefoglalásuk: LÁSZLÓ 1943. 45-57. 5 Lócsontokat 3 Aduitus, 7 Maturus és 4 Senilis, valamint egy Inf. II. korú egyén sírjában találtunk. Épp e rendszeres előfordulás utal arra, hogy a férfivá avatás a fiúgyermekek 12 éves kora körül zajlott le; azaz talán joggal feltételezhetjük, hogy az őt körülvevő társadalmi közeg már felnőttnek tartotta. Az 52. sírba temetett fiúcska „társadalom által megítélt felnőtt" voltára utal a lócsontokon kívül lószerszáma, 3 nyílhegye, csiholója is. (A fenti fogalmat „a társadalom által megítélt nemiség" mintájára alkottam. Ez utóbbira ld. FARKAS 1986. 14.)