Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1997 (Szeged, 1998)

NÉPRAJZ - Fodor Ferenc: Néprajzi gyűjtőúton a Duna-deltában

keiket, viseletüket, táncaikat a környékről és a távolabbi Dobrudzsából, Bukovinából, Moldvából érkező csoportok. A nádat mindenhol használják. Kerítést, házoromzatot, mennyezetet készítenek belőle. Aki új házat épített, először a fürdőt építette fel. Ez egy jellegzetes lipován építmény. A lipovánok általában nem törekedtek a pompára és a modern komfortra, de a fürdő elmaradhatatlan volt. Ez nemcsak higiéniai és egészségügyi szempontokat szolgált, hanem az etnikai tudat megerősítését is. A fürdés egy rítus is volt, amelyet az ünnepek szabályoztak. Nem volt olyan szegény család, ahol fürdőt ne építettek volna. A lipován fürdő több szempontból hasonlít a finnek szaunájára. A keleti szlávok ezt a hagyományt a finn-ugor népektől vették át a régmúltban. A fürdőről azt tartják, hogy nemcsak a testet, hanem a gondolkodást is tökéletesíti. Felépítése egyszerű. Agyagtéglából építik, mint a házakat. Két kis helyiségből áll: az előtér és a gőzkamra. Az előszobában vetkőznek le, itt hagyják ruháikat is. A fő helyiségben van a folyami kőből rakott kemence a „kamenyka", középen pedig a kazán, melyen a vizet forralják. A fürdőnek két típusa van. Az egyik a feketefürdő, itt nem vezetik el a füstöt, a másik a fehérfürdő, ahol már van kémény. A feketefürdő az archaikusabb. Mindkét fürdőben van izzasztópad egy széles fa pad - melyen ülnek vagy fekszenek. A kazán mellett egy kis kádban tiszta hidegvíz van, mellyel ha kell hűtik magukat. A bátrabbak télen a hóba is kiszaladnak. E víz is rituális tárgynak számít, ugyanúgy, mint a seprő, melyet leveles ágakból kötnek. Ezzel egyenletes ütemben csapkodják magukat, miközben öntenek egy-két mericske forró vizet a kövekre. A pára lecsapódik a testre és lassan átmelegíti. Általában tölgy- vagy nyírfaágakat használnak. Ezt meghatározott időben és helyen szedték a rituális szokások szerint. Később ezeket a vesszőket árulták is utcáról-utcára járva. A fürdőbe minden szombaton és nagyobb ünnepek előtt való nap gyújtanak be. A fürdőben való rituális mosakodás része volt az esküvői szertartásnak is. Az esküvő előtt a vőlegény és a menyasszony nem fürödhettek együtt, az esküvő utáni közös fürdőzést a barátok és barátnők közös viccelődése követte. A fürdő használatának átengedése vendégek számára a tisztelet jelének számított. Sarichioiban néhány évtizede még több szélmalom működött. Ma egyet sem találni. Tulcea megyében lévő ipari és egyéb néprajzi emlékek egy részét az 1970-es években a Nagyszebeni Skanzenben állították fel. így már csak itt láthatók a szélmalmok különböző fajtái, a halásztanya, a cherhana (halhasító) és a jégverem. A század elején a tulceai járásban még 437 szélmalom működött. E néhány megmentett változat csodálatos ipartörténeti emlék. Leírásuk egy későbbi dolgozat témája lesz.