Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1997 (Szeged, 1998)

RÉGÉSZET - Kürti Béla: Az algyői temetőről röviden

túlmenően számos jel mutat arra, hogy e közösséget további kisebb csoportokra bonthatjuk. E csoportosítás kezdetekor (voltaképpen még az ásatás során) kézenfekvőnek látszott (már csak a honfoglalás kor régészetének hagyományos felfogása miatt is) elsősorban sírsorokat feltételeznünk. Az ásatás során egy esetben sikerült egy nagyobb felületen egymással sorban rendeződött 4 sírt megfigyelnünk (65, 51, 49, 52); ezek figyelembe vételével feltételeztünk első közleményeinkben 8 sírsort (KÜRTI 1979. ill. 1983). (Magán a temető térképén ezek nem rajzolódnak ki meggyőzően; sőt más szisztéma is elképzelhető.) E sorok figyelembe vételével bizonyos sporadikus jelenségek beilleszthetőek egy általánosabb rendszerbe. A nyolc sorból háromban egymás mellé eltemetett kiscsaládokat (férfi, nő, gyermek) véltem felfedezni; míg másik háromban szétvált a férfi és a női szárny. A lovassírok 2 sor kivételével nagyjából egyenletesen oszlottak meg a sorok között; az egyik sorban azonban (mely a temető leggazdagabb sírjait tartalmazta) 6 sírból is előkerültek. Annak idején úgy véltem, hogy a leggazdagabb családban a két generáción belüli családfőn (92, 37), az első feleségén (49), az éppen férfivá avatott fiukon (52) kívül a szegényebb sorú fivéreknek (29, 34) is járt lóáldozat; míg más családoknál csak a családfőt illette meg. A lószerszámok megoszlása is egyenletes, nagyjából a lovas sírok arányának felel meg; a lószerszámos temetkezések azonban (tehát ahol lócsont nem volt a sírban) csak két, egymással szomszédos sírsorból (családból) kerültek elő. A 10 íj as eloszlása is egyenletes a sorokban; az egyetlen szablyás halott sorában viszont nincs íj. A kerámiás sírok a sorok szélén helyezkednek el. Fenti vizsgálódásaink szerint a temető részei közt hitvilágbeli eltérések (eltérő temetkezési szokások) tapasztalhatók; de egyúttal az is megfigyelhető, hogy temetőnket nem lehet kizárólagosan sírsorok szerint elemezni. A temető teljes feltárása után készített temetőtérkép puszta látványa is a „nem sorjellegü csoportok"-ra bontást sugallja. A ritkábban-sürűbben elhelyezkedő sírcsoportok közt kisebb-nagyobb üres területek találhatóak, melyek három nagyobb (északi, középső, déli) egységet választanak szét (10. térkép). (Határaik helyenként ugyan összemosódnak, ez azonban lehet annak a következménye is, hogy e csoportok talán időben párhuzamosan temetkeztek egymás mellett; s idővel elérték egymás temetkezési területének szélét. Ez egyben azt is jelentené, hogy a sírok sűrűsödése helyén a többieknél fiatalabb sírok lehetnek.) E topográfiai csoportok és a temető leletanyagának ill. a temetkezési szokásoknak fentebb részletezett rendszere helyenként feltűnő egyezéseket mutat. Az elemzésünk során több ízben említett a „temető északi fele" kifejezés az északi és a középső; a „déli fele" a déli csoportot takarja. Ha észrevesz-