Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1997 (Szeged, 1998)

NÉPRAJZ - Szűcs Judit: Revízió ürügyén a csongrádi múzeum néprajzi gyűjteményéről

tartalmazza. A Tari László Múzeum néprajzi gyűjteménye a 4 leltárkönyvben az 1997. december 31-i zárás szerinti 12 169 tétele középparaszt, kisember, kubikos, kubikos bandagazda és iparosok munkaeszközei, háztartása tárgyai szerepelnek és elkülöníthetők, pontosíthatók a leltárkönyvben. (Lásd a függelék adatait!) Polgári háztartásból is bekerültek tárgyak a múzeumba. A jelenleg (újból) érvényes gyakorlat szerint a nem népi kultúrát dokumentáló tárgyakat is a néprajzi gyűjteménybe vettük fel. A kismúzeum körülményei között ez látszik észszerűnek. (A tárgyi anyag a néprajzi gyűjteménybe, a dokumentáció, az írott anyag a helytörténeti gyűjteménybe kerül.) A begyűjtött tárgycsoportoknál, az első vagy utolsó tételnél jelezni kell, hogy mely társadalmi réteghez tartozott a tárgyak tulajdonosa. Ez az adat a bármikori feldolgozáshoz elengedhetetlenül szükséges. (Ezek egy részét, a 84-es leltári számmal kezdődőeket - mivel saját gyűjtésem darabjait jelentik biztonsággal meg tudom határozni. A korábbiakból is többet kinyomozhatok még.) A tárgyi hiányokat, hézagokat a maguk sajátos módján az amatőr és archív fotók tölthetik be. A fényképek és a negatívok gyűjtésével, másolásával, majd kiállítások, tanulmányok készítésével egyre többet foglalkozunk Erdélyi Péter helytörténész kollegámmal és Dudás Lajos külső munkatársunkkal. Most pedig négy - a 14 éves néprajzi tárgygyűjtés során felvetődött kérdést fogalmazok meg, melyeket meg is válaszolok. 1. kérdés Szabad-e, meg kell-e vásárolni hiányos, nem teljes tárgyat? Általában nem. Kivétel, ha tudjuk, de legalábbis feltételezzük, hogy a kistájra, a helyi népi kultúrára jellemző, az adott tárgyból épet már nem tudunk, várhatóan nem fogunk tudni gyűjteni. Számomra kezdő, második éves múzeumigazgató koromba ilyen elém került, felajánlott tárgy volt a vízülepítő vagy más néven csepegtető. Ez egy üreges, fordított kúp alakú edény, melynek hossz irányban egyharmada hiányzik. Tehát szerencsés törés következtében a hiány ellenére az edény formájáról így is fogalmat alkothatunk, átmérőjét és hosszát kiadja a megmaradt darab. A nevezett darabot Góg Mihály nagyapja hagyatékából ajánlotta fel a múzeumnak. (Leltári száma: 85.34.1. Lásd az 5. sz. képet!) Az edényt állványra téve a Tisza vizének szűrésére a hajósok használták. - Ahogy időközben megtudtam. A csepegtető a Tisza-parti település múzeumajellegzetes darabjának számít. 2. kérdés Bizonyos fajta tárgyak gyüjthetőségéről le szabad-e, le kell-e mondanunk? Kijelenthetjük-e, hogy ezt és ezt a tárgyat az adott tájon és az adott időpontban már nem lehet gyűjteni? Válaszom határozott nem. Ugyanis már azt hittem, hogy 70-80 százalékig teljes kovácsmühelyt sem tudok gyűjteni az 1990-es évek közepén. Ennek