Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1997 (Szeged, 1998)
RÉGÉSZET - Kürti Béla: Az algyői temetőről röviden
portjában egy, az ifjaknál két esetben fordul elő; addig a felnőtt korosztályban 26-szor (21 férfi 5 nő). Az öregeknél is jellemző ez a szokás: 7 esetből ötben volt állatcsont. 7 A hét kerámia mellékletes sír egy kivétellel a temető déli feléből ismeretes. Hármat különböző korú nők sírjában találtunk, négyet felnőtt férfiak mellett. (Három férfi sírjában - mindhárom délen! - az edényt a sírgödör betemetése közben helyezték a sírba! 8 ) Az eddig felsoroltakhoz hasonlóan érdekes a fegyveres sírok vizsgálata (6. térkép). E csoportba egy szablyás sírt, 10 íjász sírját sorolhatjuk, valamint a 37. sírt, ahol vasveretes tegez és nyílhegycsomó került elő (tehát összesen 12 sír). Az persze természetes, hogy valamennyi sírban férfi nyugodott. A szablyás sír a temető északi felében került elő, az íjászok délen sűrűsödtek. Igen érdekes a nyílhegyek számának alakulása és előfordulási módja. Összesen 69 nyílhegy került elő 19 sírból, valamennyi férfi sír volt. (Éppúgy a nemiséget jelzik mint a vascsiholók. 9 ) A nyílhegyek számának megoszlása egyenetlen, 1-6-ig (2, 5, 2, 3, 3, 4). A temetőn belüli elszórtságukban egyenlőre nem látunk törvényszerűséget. 9 sírban (ahol íj vagy tegez nem került elő a nyílhegyek mellől) feltételezhető, hogy mágikus okból került eltemetésre a hegyes vastárgy. Utóbbi típusból négy került elő az északi (3 fiatal, 1 felnőtt) és 5 a déli (valamennyi felnőtt) temetőfélről. Talán nem véletlen, hogy az általunk hipotetikusan felállított gazdag-közép-szegény sorozatban a nyílhegyek abszolút száma is csökkenő: g: 7 sírban 35 nyílhegy (6 nyílhegyesek csak ebben a csoportban fordultak elő - síronkénti átlag 5); k: 8 sírban 28 (síronkénti átlag 3.5); sz: 4 sírban 6 nyílhegy (síronkénti átlag 1,5). Bármily furán hangzik, a lovas-lószerszámos ill. fegyveres sírokkal szoros kapcsolatban alakul a hajkarikák előfordulása is (7. térkép). 23 sírból összesen 34 darab hajkarika került elő, ami egyrészt arra utal, hogy használata nem volt jellemző az egész közösségre, másrészt arra, hogy egy ill. két hajkarika váltott használatával kell számolnunk (1:12, 2:11 esetben). Rendszert figyelhettünk meg a karikák anyaga és előfordulása közt, amennyiben arany hajkarika csak gazdag fegyveres, lovas, lószerszámos férfi sírjából került elő (18, 25, 92); és az ezüst hajkarikák használata is e körhöz (no és a gazdag nőkhöz) köthető. Talán jelentőséget tulajdoníthatunk annak a ténynek is, hogy az egyetlen hajfonatdíszítő korongot tartalmazó leány sír (105) a temetőnek azon részéből került elő, ahol a nők egyáltalán nem viseltek hajkarikát. Más a helyzet a karperecekkel, melyek csak és kizárólag felnőtt női sírokból kerültek elő 10 , ha nem is nagy számban. Pedrett végű ezüst karperecpárt a leggazdagabb (49) női sírban találtunk; két sírban hurkos-kampós
