Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1997 (Szeged, 1998)

NÉPRAJZ - Barna Gábor: Alsóvárosi búcsú 1997. Egy helyi vallási ünnep szerkezete

ző és gyóntató stb. lelkészek, stb.). A havibúcsú évek óta az egyházmegyei ministráns-találkozó alkalma és helyszíne is. (A búcsús ünnep és a helyi társadalom kapcsolatáról külön előadásban hallunk.) Vallási tartalmát (mélyszerkezet, értelem, jelentés) tekintve jóllehet a havibúcsú továbbra is a „Szenttel" (Istennel, Máriával - Havi Boldogaszszony) való találkozás egyik lehetséges alkalma maradt, ám a speciális jellemzők/szimbólumok nagymértékben háttérbe szorultak. Az ünnepi szentbeszédekből pl. hiányoztak a Havi Boldogasszony ünnepére, ikonográfiájára, helyi vonatkozásaira, a kegyképre, az imameghallgatásokra stb.-stb. vonatkozó utalások. Megszűntek a korábban hangsúlyos vezeklések önmagunkért vagy másokért felajánlott formái: a hosszabb-rövidebb gyalogos zarándoklat, (sőt buszos csoport is csak öt volt), a templomalvás, a keresztút, a közösségért végzett hagyományos ének- és imarend, nincs helyhez kötött énekanyag, hiányoztak a helyspecifikus kegytárgyak (pl. csak a sekrestyében - egy kevésbé frekventált helyszínen - lehetett venni a kegyképről fényképet). Felerősödtek az ünnep profán szórakozást nyújtó elemei. E rövid előadásban csak egy-két tanulság levonására kínálkozott lehetőség. Az 1997. évi havibúcsú képe egy, az egyház által alaposan megszervezett ünnepi alkalmat jelentett, amelyben nem, vagy alig jutott tér és idő a népi vallásgyakorlás formáinak. Mindezt folyamatként szemlélve úgy látjuk, hogy fokozatosan átalakul a búcsús ünnep dinamikája: egyre inkább helyi búcsús ünneppé válik, amelynek vonzáskörzete az Alsóváros, esetleg a Város, amely alig vonz távolabbi tájakról zarándokokat. Egy, a népi vallásosság tradicionális, erős érzelmi töltést hordozó formáit visszautasító és visszaszorító racionális vallásgyakorlás és hitvallás alkalma lett. Eredményeinket egy angol nyelvű könyvben szándékozunk közzétenni.