Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1997 (Szeged, 1998)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Halmágyi Pál: A makói múzeum történeti arcképei

HALMÁGYI PÁL A makói múzeum történeti arcképei A makói múzeum törzsgyűjteményébe 24 történelmi portré került beleltározásra, döntően a hatvanas években. E képek legnagyobb része korábban a Csanád vármegye székházának közgyűlési termét díszítette. (A legelső leltári szám: 67.8.1. s a legutóbbi e körben megszerzett festmény leltári száma: 82.26.1.). A leltárnapló rovatai azonban csak alig egy-két helyen kerültek a beleltározáskor kitöltésre. A képek címei például adottak voltak Széchenyi, Kossuth vagy Mária Terézia esetében, de már csak sűrűn ismétlődő kérdőjelek sorakoztak a festő neve, a műtárgy kora kérdéseinél, s jónéhány képnek egyedül csak a méretei voltak adottak, hiszen nem tudtuk kit ábrázol, s azt sem, ki és mikor festette. A képek történetének kinyomozását Sümeghy Dezső levéltáros kezdte meg, még közvetlenül az I. világháború után, majd dr. Tóth Ferenc folytatta a hatvanas években. Az ekkor már közismert volt, hogy a hajdani Csanád vármegye székházából kerültek e festmények (ill. azok legnagyobb része) valamikor az ötvenes évek legelején a múzeumba. Sümeghy Dezső (18821957), korábbi megyei főlevéltárosnak - aki 1907-1923 között dolgozott a vármegyénél - a makói levéltárban őrzött feljegyzéseiből jónéhány képnek a festője, ill. a műtárgy megyeházára kerülésének éve ismertté vált. Sümeghy 1923. március 15-én egy kis tanulmányban (talán a helyi újságban való közzététel céljából) összefoglalta az e képekre vonatkozó általa összegyűjtött adatokat. írása a mai napig kéziratban pihen a makói levéltárban. E forrás 15 festményt sorolt fel táblázatában és a következő kérdésekre kereste a választ: - Kit ábrázol a kép? - Ki festette? - Mikor? - Mennyiért? - Rendelésre készült vagy ajándék útján került (kitől?) a vármegyéhez? - A leleplezés ideje? - Ki tartotta az emlékbeszédet? - Megjegyzés (források feltüntetése) E táblázat jónéhány kérdése azonban már 1923-ban is megválaszolatlan maradt. A tanulmány szöveges részében pedig megjegyezte a szerző, hogy 4 képnek csak feltételesen (?) kérdőjellel jelezve adja meg a címét, hiszen nem bizonyos abban, hogy azokat a személyeket is ábrázolja, akiknek a nevét leírta. E feltételezett személyek csak a szájhagyomány útján megőrzött nevek, melyeket valamelyik előző levéltáros a képek hátuljára feljegyzett.