Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1997 (Szeged, 1998)

RÉGÉSZET - Kürti Béla: Az algyői temetőről röviden

zük.

4 A temetőnkben feltárt lovastemetkezések száma 13, természetesen valamennyi részleges. A lócsontoknak a sírban való elhelyezkedése kevés változatosságot mutat, minden esetben a láb mellett találhatók. Gyakorlatilag valamennyi a Bálint Csanád által „lábhoz tett lóbörös" ill. az „összehajtott lóbőrös" temetkezéseknek nevezett csoportba sorolható (BÁLINT 1969. 108-110.). Három változatuk figyelhető meg az algyői temetőben: a láb meghosszabbításában, a lábfej fölött vagy a láb mellett a sír bal oldalában. (Legtöbb esetben a lócsontoknak mintegy kikerekítették a sír oldalát vagy végét.) A lovastemetkezés - két női sírt kivéve - csak férfiakhoz kapcsolódik. (A két női sírból az egyik a temető leggazdagabb sírja; a másik rabolt és elszántott volt, így további információt nem tudunk róla; de akár gazdag is lehetett.) A korosztályok szerinti vizsgálat arra utal, hogy csak és kizárólag a felnőtteknek járt a lóáldozat. (Az 52. sírban eltemetett Inf.II. korú fiúgyereket nyilván már felnőtté avatás után érte a halál.)

5 A lovassírok elterjedése a temető területén nagyjából egyenletes, de a temető északi felén több van, mint délen (4. térkép). Szorosan a lovassírokhoz kapcsolódik a lószerszámok kérdése is (20 eset). A lovassírokban két kivétellel lószerszámot (zabla, kengyelpár, hevedercsat) is találtunk. (Négy férfi sírjában a szíjakat díszítő ezüst lemezekre is rábukkantunk.) Hét esetben olyan sírból is került elő lószerszám, ahol nem volt lovastemetkezés. (Ezek Bálint Csanád terminológiájában a „lószerszámos temetkezések".)

6 Három eset külön is szót érdemel: a 97. (férfi) sírban (a temető déli csücskében) csak zablát találtunk; míg a már többször is emlegetett 21. és 72. női sírokban csak kengyelpárt. - A lószerszámok előfordulása nagyjából egyenletes a temető egész területén (4. térkép). Figyelmet érdemel, hogy lószerszámot (is) csak felnőttek esetében helyeztek a sírba.

7 A szokás nemek szerinti megoszlása is jellemző: a 17 férfi síron túl csak 3 női sírból került elő lószerszám: a temető két leggazdagabb sírjából (49, 72), és egy ugyancsak előkelő nő sírjából (21). Talán nem érdektelen, hogy mindhárom női sír a temető északi feléből került elő. — A csak lószerszámos temetkezések (7) közül kettő női, az északi temetőfélben (21, 72); és 5 férfi - a déliben. (Ez utóbbiakból négy íjász volt!) A fontosabb temetkezési szokások közé sorolható az étel- és italáldozat adása is. A X. századi magyar temetőkben a mai ismereteink szerint általában kevés az ételáldozatként a sírokba került húsféleség (= állatcsont), és feltűnően kevés a kerámia (KISS 1969.; BÁLINT 1976. 145.). Az algyői temetőben a sírok számához képest nagyszámú az állatcsontok előfordulása (34 eset), és (kis abszolút száma ellenére is) jelentősnek mondható az italáldozat is (7 kerámia mellékletes sír) (5. térkép). Az állatcsontos sírok előfordulása a temetőben nem mutat rendszert; az életkorok függvényében viszont érdekesen alakul: míg a gyermekek két cso-