Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1997 (Szeged, 1998)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Zombori István: Az első egyházi múzeum Szeged (1918-1950)

barátok", azaz a megújult rendszabályú Kapisztrán rendtartomány ferencesei. Egészen 1950-es feloszlatásukig a rendnek ezen ága működött az Alsóvárosi kolostorban. Az újonnan érkezett barátok vezetője és egyúttal a templom plébánosa Zadravecz István volt (1883-1965), aki nemcsak újonnan szervezett rendje lelkesedésével, de egyénileg is nagy ambícióval látott neki a nagymúltú templom és kolostor föllendítésének. Szeme előtt egykori nagy rendtársa és a ferences rend büszkesége, Kapisztrán Szent János alakja lebegett, nyilván el nem választható módon az ezekben az években zajló I. világháború eseményeitől. Zadravecz István lelkes megszállottsággal kívánta híveit vezetni a jobb élet felé és az Alsóvárosi templom múltjában föllelhető konkrétumok segítségével nemcsak Kapisztrán Szent János, de a Hunyadiak pozitív hagyományát is igyekezett a megújulás szolgálatába állítani. Valószínűleg ez a buzgalom vezette öt arra, hogy a kolostor és a templom megújítása kapcsán 1918-ban elszánja magát a templom műkincseinek elkülönítésére, illetve a nagyközönség számára való bemutatásra. Az egyes eseményekre vonatkozó legfontosabb forrásunk e kérdésben a templom és kolostor História Domus-a, illetve annak kötetei, amelyek 1950 után szerencsére a Szegedi Levéltárban fennmaradtak. Az 1917. szeptember 23-án olvashatjuk a bejegyzést, amely szerint a házfőnök a rendi elöljárók engedélyével, a Csillag-börtön rabjainak segítségével egy vas csigalépcsőt csináltatott, amelyet az udvar sarkában helyezett el. A kolostor falát áttörve ezen a lépcsőn föl lehetett menni az emeletre és így a kórusra, az orgonához be lehetett jutni (Hist. Domus 679 o.). Ezzel, illetve további leválasztásokkal sikerült a kolostor idegenek és nők elöl elzárt részét (klauzúra) megnyitva lehetővé tenni, hogy a világi hivők fölmehessenek a kórusra és ott együtt énekelhessenek a barátokkal. Az így kialakított lépcsőn keresztül lehetett följutni a földszinti, ún. gyóntató folyosó feletti részbe is. Itt a folyosót leválasztva a házfőnök kialakított egy olyan részt, amelynek fém-üvegezett szekrényeit, illetve az udvar felöli ablakokat záró vas táblákat szintén a Csillag-börtönben készítették el. 1918. április 27-én került sor ennek a múzeumi résznek az átadására (Hist. Domus 686. o.). Fölmerülhet a kérdés, hogy miért éppen a Csillagbörtön rabjait vették igénybe erre a feladatra. Valószínű, hogy a História Domus-nak egy néhány nappal korábban olvasható adata adja meg erre a választ. Az 1918. április 13-i bejegyzésben olvashatjuk, hogy „Szabó Lajos a Csillag-börtön lelkésze és a női képző hittantanára hosszú kérelme után felvétetett a sz. Rendünkbe. Mint kandidátus vonult be a mai napon a zárdánkba lakni" (Hist. Domus 684. o.). Valószínűleg ez a ferences rendi fölvételre váró lelkész volt az összekötő, akinek tevékenysége és segítsége az olcsó (lehet, hogy ingyenes?) munkát lehetővé tette és amely révén az előbb említett vas tárgyak elkészítésére sor kerülhetett. Tény, hogy 1918 tavaszán így