Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1997 (Szeged, 1998)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Zombori István: Az első egyházi múzeum Szeged (1918-1950)

A XVIII. században a töröktől való felszabadulás utáni fellendülés részeként Szeged-Alsóváros is dinamikusan fejlődő városrésszé vált, amelyben meghatározó kulturális és vallási szerepet játszottak a ferencesek. A megújuló templom és kolostoregyüttes ekkor nyerte el napjainkban is látható formáját, a templom a barokk berendezését és vált a Szegedről kirajzó és a környező tanyavilágot kialakító lakosság szellemi, ideológiai központjává, amely szerepe igazán a XIX. században teljesedett ki. A már említett templom, kolostor műkincsek közül a XVIII. századból származik a Mária Terézia nevéhez kötődő díszes palást, illetve több miseruha, valamint a gyűjtemény ötvösanyagának több kelyhe is. Ezeket a műtárgyakat a szerzetesek nagy gonddal őrizték és szívesen kötötték a már említett uralkodók személyéhez, (Mátyás király, illetve Mária Terézia nevéhez.) Annak azonban semmiféle korábbi pontos adata vagy jele nincsen, hogy ezeket a műkincseket valamilyen módon elkülönítve, műtárgyként kezelték volna. Azt kell hinnünk, hogy értékes voltukkal együtt részét képezték a templom azon szakrális tárgyainak, amelyeket a liturgia során rendszeresen használtak. Valószínű, hogy az értékes miseruhákat ritkábban, föltételezhetőleg inkább csak a nagyobb ünnepek alkalmával. Hogy ez így volt, azt bizonyítják a XIX. században keletkezett első olyan munkák, amelyek a templom, illetve a kolostorok történetét föltárják. Ilyen volt az 1831-ben kiadott, Ordinansz Konstantin ferences által írt „A

1 Libanus havasi alatt illatozó Titkos értelmű Rózsa... " című munka, amely a templom ritkaságai között büszkén említi a Mátyás király alatt épült templomnak adományozott miseruhát (im. 19.o.). Hasonlóképpen említhetjük az 1862-ben, szintén Szegeden megjelent, Szegedi A. Kilit által írt: „A Szeged-Alsóvárosi fejedelmi templom és kolostor történelmi vázlata" című könyvecskét, amely a kolostorban található értékes középkori oklevelek, török nyelvű iratok mellett elsők között említi, mint büszkeséget, a Mátyás-féle kazulát (im. 58-59. o.). Ugyanez a munka már pontosan leírja az egykori, Marchiai Jakab-féle széket, közölve annak a hátoldalára ragasztott latin nyelvű szöveget is, amelyet a XX. századig megfigyelhetünk (im. 59.0.). Hasonlóképpen említi és leírja a Mária Terézia-féle ajándék palástot (im. 60-61. o.). A szegedi múzeum munkatársa, T. Knotik Márta hívta fel figyelmemet arra, hogy az 1880-tól megjelenő Szegedi Kalauz, Útmutató stb. mindegyike megemlíti, hogy régiségeket őriznek a ferencesek a kolostorban. Ugyancsak tőle származik az adat, hogy Reizner János: Kalauz Szegeden és környékén (Bécs, 1892.) c. müvében azt írja: „a franciskánusok kolostora (konvent), a melynek több régisége és becses könyvtára van." (im. 15. o.) Az alsóvárosi ferencesek történetében új fordulatot hozott 1914, amikor a hosszú évszázadokon át itt lévő „fekete barátokat" (ez utalás a rendtagok által viselt ruha színére) 1914. augusztus elsején felváltották az ún. „barna