Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1997 (Szeged, 1998)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Marjanucz László: Szeged vállalkozó polgárai a századfordulón

és „ipar" az összes társas cég harmadát alkották Szegeden, míg közkereseti társaságból 9-et jegyeztek be. Ennek oka, hogy a gazdasági és szellemi erők egyesítése révén megvalósuló erőtöbblet kockázatcsökkentő hatása, a magán és üzleti szféra érdekeinek összehangolása társulásban jobban érvényesült. Ilyen többek között az „Első Szegedi Műtrágya Gyár", "Ripner Fülöp és Társa Kőépítési Vállalat" és „Czinner és Társa Szalámigyártás", „Koschek és Társa Fuvarlevél-utánszámíró Üzlet" és „Répás József & Társai Őrlési Ipar". Kedvelt társulási forma volt a szövetkezet, melyekből 43 bejegyzést találtunk. Az első bejegyzések az 1890-es évek elejéről származnak, s 1920-ig kísértük figyelemmel a cégregisztrációkat. Létrehozóik társadalmi állását nézve e szövetkezetek nem annyira polgári vállalkozások, mint inkább a tagok értékesítési, gazdálkodási tevékenységét és ritkábban hitelének közös üzletkezelését, azoknak a kölcsönösség alapján való előmozdítását segítő egyesülések. Ilyen alapszabályban rögzített célokat tűzött ki Első Szegedi Mezőgazdák Paprika és Terménykiviteli Szövetkezete, Szeged Város Tanyai Hangya, Szegedi Asztalosmesterek Szövetkezete, Szegedi Munkások Szövetkezete, stb. Fenti szövetkezetek keletkezésük és céljaik szerint is inkább személyi mint tőketársulások voltak, ami végsősoron megfelelt a társulás alapgondolatának: az önmagukban tehetetlen, gazdaságilag érvényesülni nem tudó önálló keresők egyesítésének. Nyíltan utal erre pl. A Szegedi Lakatosárú Gyáripari Szövetkezet alapszabálya, mely nem az egyedi erőfeszítésekben, hanem az erő egyesítés útján való megsokszorozódásában látta a sikeres tevékenység, s az eredményes tőkegyűjtés kulcsát. A Szegeden lakó önálló lakatosok egyesülete által a lakatos-gyári ipar emelését kívánta elérni, hogy a külfölddel a versenyt kiállhassa. De ugyanilyen fontos a tagok polgári önállóságának, vagyonának és jólétének a lehető biztosítása, közös pénzalap gyűjtése, a munkának a tagok közötti helyes felosztása által.

15 Ez egyben azt is jelentette, hogy a korábbi vállalkozókkal és azok társulási formáival szemben, a szövetkezők sikeres működése kifejezetten a közérdek szem előtt tartásához volt kötve. Ennyiben nem is tekinthetők igazi vállalkozóknak, s cég-minősége is jogi személyiségének köszönhető. A legtöbb vállalkozás azonban részvénytársasági formában működött (107 első cégbejegyzés 1876-1920 között). Ez érthető is, hisz csak ez a forma képes az elfekvő pénzek összegyűjtésére, s az így felhalmozott nagyobb tőkét vállalkozások számára biztosítani.

16 Fenti számból kitetszik, hogy a legjellegzetesebb tőkeegyesülési alakzatnak számított. Jó példa erre a Szegedi Kenderfonógyár esete. Az 1859-ben induló Bakay Nándor még kénytelen volt az öröklött atyai műhelyben üzletét megnyitni, de modern szelleme hamar kiütközött. Az elavult céhes iparból sikerült kínálati gazdaságával kitörni, s megszerezni a városi kötélszállítások monopóliumát. 1873-ban kialakí-