Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)

MŰTÁRGYVÉDELEM - Katkóné Bagi Éva: Száz esztendős viseleti emlékek a Móra Ferenc Múzeumban

KATKÓNÉ BAGI ÉVA Száz esztendős viseleti emlékek a Móra Ferenc Múzeumban Az 1996-os év országszerte nagy visszaemlékezésekkel telik. Aki teheti, visszatekint a múltba lehetőségei szerint. Ki tíz, ki száz, ki ezer éveket lát át könnyedén. A viselettörténet tárgyi emlékei közül száz esztendő is hatalmas időnek tűnik. Előadásomban a múzeumi gyűjteményből azokat a darabokat szeretném bemutatni, amelyek segítenek elképzelni, milyenek is lehettek azok a szegedi férfiak és nők, akik a magyarság fontos évfordulójának megünneplésére készülődtek. Túl tíz nehéz évszázadon, telve a jövőbe vetett hittel, nem sejtették, hogy az utánuk következő évtizedek mennyi keserves szenvedést tartogatnak és újabb száz évnek kell eltelnie ahhoz, hogy a megmaradt töredékes nemzet újra eszméljen és erejéből csak arra fussa, hogy felelevenítse, miket is alkottak a millennium évében. Ha visszatekintünk a századfordulóig, a történelem azon utolsó pillanatát ragadhatjuk meg, amikor a ruházat még elárulta viselője társadalomban elfoglalt helyét. A felgyorsult életben az évszázados korlátok kezdenek repedezni. A nők már nem hajlandók természetellenes krinolint, turnürt viselni, ami akadályozza őket az utazásban, tanulásban, esetleg a munkába járásban. Az akkori utca díszei voltak a hajukat malomkerék formában viselő, kisebb-nagyobb kalapjukon virágoskertet cipelő, napernyő alatt tipegő, pirulásukat legyező mögé rejtő polgárlányok, akik már napra készek a párizsi divatban, de még tisztelik a hagyományokat. A ruhaderék magas álló gallérral záródik általában a bal vállon (l-es kép). A mell fölötti részt gazdagon díszítik csipkékkel, fodrokkal. A kor szabói nagy művészei a karcsúság kihangsúlyozásának, a mell kiemelésének. A vékony selymeket, zefíreket erősen bevásznazták, halcsontokkal merevítették. A szoknya fölött kibuggyanó kis bögy jellegzetes sziluettet adott ennek a kornak. Az ujjak buggyossága szélesítette a vállakat. A szoknyák csípőre simultak és bokánál széles loknikat vetettek. (2-es kép) Elől a karcsú, kapcsos cipő orrát láttatni engedték, míg hátul rövidebb, hosszabb uszály söpörte a földet. A hat részből szabott szoknya számtalan variációban létezett. Különösen az alját és elejét díszítették fodrokkal, csipkékkel. Az elegáns urak kedvelt viselete a szmoking, a zsakett, a huncut zsiráldi, a kockás nadrág és zakó, a kemény kalap, a pajesz, a cvikker, a cilinder.