Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)

RÉGÉSZET - Béres Mária: A csomorkányi kutatások múltja, jelene és jövője (Az 1991-1996. évi ásatások eredményeinek vázlata)

épületdíszítő faragott kőanyaggal. Az Árpád-kori és a sokszögzáródású egyházat a dombtól alig 7-10 m-re húzódó „C és C/a" sáncárkok övezték. Ám a 15. sz. második harmada végéig már két védelmi árok óvta e templomot és temetőjét. A pénzleletek és a betöltés alapján elmondható, hogy ez a két árok lassan töltődött fel, de 15. sz. utolsó harmadában már nem lehettek használatban. 4. 1450-1470 között kezdték meg - a korábbi egyház épületének lebontásával -, a később többször is bővített, ill. átalakított, végső formájában nyújtott félköríves, külső támpilléres, jelentős méretű csarnoktemplomot

3 építeni, amely idővel mezővárosi plébániatemplomként szolgálhatott az oppidum Dk-i negyedében, a főbb utak kereszteződésében

4

. Ebben az időszakban már bizonyítottan feltöltődött a korábbi védelmi övezet: azaz a sáncárkokra is ráhúzódtak a mezőváros utcái, beltelkeinek épületei. 5. A temetkezések a templom belsejébe, s annak közvetlen környezetébe szorultak vissza, hacsak be nem bizonyosodik a további szondázások során, hogy a templomtól ÉNy-ra mintegy 100-150 m-re az egykori Kokovai földön egy önálló temető is létezett. A 14-16. sz-i sírokból néhány olyan lelet is előkerült, amely a rekonstrukciók révén viselettörténeti szempontból hozott több Ieteredményt

5

. 6. Lezárult a műemléki - műszaki felmérés és dokumentálás. Ennek során az alapok és a falmaradványok szerkezetét, építőanyagait és az ezeket károsító tényezőket vettük figyelembe (5-6. kép) és rögzítettük. 7. Sikerült egy légi felvétel és a terepbejárások leletanyaga segítségével megállapítani Csomorkány mezőváros szerkezetét, amely virágkorát - mint ahogy az okleveles adatok és a pénzleletek is mutatják - a XVI. században élte. Sejtjük az Árpád-kori falu kiterjedésének irányát, az oppidum védmüveinek nyomvonalát, a mezővárosi utcákat, teleksorokat és az udvarház helyét is (6. kép). Munkámmal és a romok jövőjével kapcsolatban hadd idézek egy szövegrészletet a Vásárhelyi Közlöny 1870-es számából! „Hazánkban, - fájdalom! - még mindeddig igen kevés történt a régiségek megmentésére, s csak egy század óta is temérdek ős-emlék esett áldozatul az elemek és a kíméletlen kapzsiság dühének. Sőt ami igen szomorú bizonyságot tesz közművelődési hanyatlásunkról - alföldi vidékeink omladékai -, melyeket a korábbi nemzedékek megkíméltek, a jelen század fiai kezei által semmisültek meg... Ha ezen rom egy angol, vagy egy német város határában állana, már rég kisajátítva, bekerítve, s aláépítés és vasszálakkal megerősítve bizton dacolna a további pusztulással..." (Vásárhelyi Közlöny, 1870. október