Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)

IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Dömötör János: Az Alföld a képzőművészetben

szet. Dinnyés Ferenc a közé a nem nagyszámú alföldi festőművész közé tartozott, akit a táj helyett inkább az utcarészletek, műemlékek érdekeltek, és sajátos irizáló kontúrral vitte vászonra ezeket. Erdélyi Mihály gyermeki bájjal teremtette újjá szűkebb környezetét. Dorogi Imre rusztikus faktúrával idézte meg a Tisza-partot és a gomolygó felhőket. Szeged 1945 utáni időszakában Cs. Pataj Mihály a népművészet tárgyai és a népviselet esztétikuma által vallott szegedi élményeiről. Fontos Sándor az őszi barackosok konstruktivitásával, Zombory László a tájrészletek gazdagságával, Pataky Ferenc természeti élményei elvont átírtságával, Zoltánfy István műves családportréival, Nóvák András bensőséges enteriőrjeivel gazdagították Alföld-képünket. Szeged mai képzőművészete jelentős mértékben az avantgárd törekvések felé fordult, így a hely színe kevéssé jelenik meg náluk. Az Alföld térességének-tágasságának legtipikusabb formációja a Hortobágy. Csontváry egyetlen személyes találkozása eredményeként alkotott jelentőset a „Vihar a Nagy-Hortobágyon"-nal. A debreceni művészek közül id. Kovács János és Káplár Miklós realisztikus hűséggel alkották meg tájképeiket. Boromissza Tibor 1928-ban kezdeményezte az első hortobágyi alkotótelepet. Ennek tagjai közül Pálffy József a puszta évszakonként változó arcát, Senyéi Oláh István utcaképeket és parasztházakat, Holló László tájat és embert dinamikus kolorittal és lendülettel alkot meg. Maghy Zoltán népi ihletésű müvekben, Szilágyi Imre érzékeny, finom rézkarcokban szintén a tájat és az embert tolmácsolják. A békési tájat, a Körösök vidékét Koszta Rozália hangsúlyos kontúrokkal, keveretlen színekkel, Lipták Pál a kisvárosi légkört szeretetbe mártott iróniával, Lóránt János summázó lényeglátással, Schéner Mihály a népi mese- és mondavilágból merítkezve jelenítették meg. A Szarvason élt Ruzicskay György növényi elemeket felhasználva alkotta meg biofestészetét. A bajai képzőművészeket érthetően jelentős mértékben befolyásolta, megragadta a közeli Duna élménye. Érvényes ez id. és ifj. Éber Sándor, valamint B. Mikii Ferenc és Weinträger Adolf munkásságára is. Magános és nagyon karakteres alkotóként élt ebben a tájban Tóth Menyhért: archaikusság, gyermeki világ és ezeket ötvöző egyéni megoldások jellemzik műveit. A bácskai tájhoz szintén kötődik a Kiskunhalason élő Diószegi Balázs, aki elsősorban sötét és világos ellentétére építi műveit. Az utóbbi időben számos város hozott létre nyári alkotótáborokat, ahol ellátás és zsebpénz ellenében egy-egy művet hagynak a néhány hétig ott tartózkodó művészek. Az így létrejött alkotások jó része kötődik a helyhez. Ilyen táborok léteznek Makón, Tiszakécskén, Hajóson, Gyulán és számos más városban is. Közülük a gyulai önálló műhellyé szerveződött. Ennek