Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)

RÉGÉSZET - Béres Mária: Egy Árpád-kori mottéra épült a csomorkányi templom (Előzetes jelentés a feltárásról)

A thermolumineszcens vizsgálatok révén (1000±30 év és 1170±30 év) a korai motten egy szilárd téglaépülettel is számolhatunk, de erre vonatkozóan egyenlőre semmilyen más megerősítő adat sincs. Sajnálatos módon az Árpád-kori (13. sz-i) templomra csak közvetett bizonyítékok vannak. A 8. szelvényben a mai felszín alatt 2,7-2,5-2 m között előkerült olyan sárga, döngölt agyagréteg, mely minden bizonnyal egykori alapozás nyoma. Ugyaninnen gyűjtöttünk egy szögletesre faragott darázskő töredéket is (6-7. kép). Az eddigi templomfeltárás eredményei, a falmaradványok műemléki felmérésének tanulságai, valamint a sáncárokból kikerülő leletek elemzése alapján sem tudjuk teljes biztonsággal az építési periódusokat és a külső környezet megformálásának a jelenségeit (temetőrészek, sáncárkok megfeleltetése) összekötni. Az építéstörténet és a környezetformálás megrajzolásához további ásatásokra és összetartozó adatokra/leletekre van szükség. Komoly segítséget jelenthet az építőanyagok (kő, tégla, habarcs, vakolat, stb.) földtani és geokémiai vizsgálata, valamint a kőfaragványok művészettörténeti szempontú elemzése. Az építőanyagok feldolgozásából (kőzettípus és felhasználási köre, körzete, bányák és kereskedelem, műhelykapcsolatok, stb.) leszűrhető időrendi vonatkozások önálló, keltező értéket képviselő adatsorként támaszthatják alá a sírleletek és az egyéb tárgyak által nyújtott időrendet. Azt mindenképpen megállapíthatjuk, hogy a motte középkori története során - a plató nagyságát tekintve - nem növekedett. Ugyanakkor a felszíne jelentős mértékben emelkedett, hiszen a 13. sz-ra keltezhető épület alapja a mai felszín alatt max. 270-200 cm-re lehetett (8. szelvény), míg a 14. században álló templom alapsíkja a mai felszín alatt 175-130 cm-re, azaz 70-75 cm-rel lejjebb volt, mint a 15. század utolsó harmadától bővülő későgótikus egyházé (4. és 8. szelvények). Azt is megfigyeltük, hogy minden egyes jelentős építkezés (periódus) előtt a dombra a humusz eltávolítása után sárga, löszös és szürke vízzáró agyagot döngöltek. A két utolsó periódusban a kiszáradás után szíjas feketévé váló, 50-70 cm vastag fekete agyagpaplan is bedolgozásra került. Az 1994. évi ásatásunk eredményeivel teljesítettük az eredeti célkitűzésünket, hiszen kézzelfoghatóvá vált, hogy a korábban már elemzett légi fotó zömében a mezőváros jelenségeit tárja elénk, s csak ott számíthatunk korábbi objektumok képi megjelenésével, ahol azt a 16. századi élet színterei nem fedik el (pl. „A" sáncárok). Új eredményként pedig egy ritkán dokumentálható, alföldi, feltehetően kora Árpád-kori motte kialakításáról kaphattunk vázlatos képet.