Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)

RÉGÉSZET - Béres Mária: Egy Árpád-kori mottéra épült a csomorkányi templom (Előzetes jelentés a feltárásról)

A „C/a" árkocska egy szakaszát megtaláltuk az egykori motte keleti oldalán is, a 16. századi templom szentélyének feltárása során. A mesterségesen kialakított, meredekre faragott oldalú, zömében löszös sárga agyagból készült domb, azaz az eredeti motte pereme a késő középkori templom Ny-i zárófalától alig 6 m-re húzódik. A kiemelkedést övező sáncárkok körüli jelenségek értelmezéséhez nagy segítséget nyújtott Szónoky Miklós geológus (JATE), aki megállapította, hogy a pleisztocén kori üledék csak az „A" ároktól Ny-ra és az általam feltárt sáncárkok alatt in situ, ugyanis a többi területen a limonitrétegek - a bolygatások következtében - vízszintesen haladnak. A mesterségesen felhalmozott rétegekben világosan kivehetőek a tömörítésnek, valamint a szürke vízzáró agyagpaplan bedöngölésének a nyomai. Megfigyelése szerint a sáncárkokkal bolygatott mesterséges talajrétegek többnyire követik az eredeti altalajtípusokat (5. kép). A feltárt árkok és felszínek összeszintezése és egybefüggő megrajzolása után világossá vált a templomdomb és környezete mesterséges kialakításának menete. 1. A terület eredetileg északi és nyugati irányban lejtett a Cirják-ér részben ma is látható mocsara felé. 2. A kb. 35-37 m átmérőjű, K-Ny-i irányban tojásdad alakú dombot a mocsár, ill. a Cirják-ér kiszélesedő partján sárga, valamint szürke vízzáró anyagréteg felhalmozásával, rádöngölésével alakították ki. A templomdombon és a környezetében K-ről Ny-felé haladva - 170-270 cm mélyen több helyen népvándorlás kori (szarmata, gepida és avar) leletek és településnyomok figyelhetők meg. A templomtól D-re feltárt Szt. László pénzével eltemetett sírok és az „A" sáncárok K-i partján a sárga rögös agyagban talált 11/12. sz. fordulójára keltezhető körömbevagdalással (irdalással) díszített töredék együtt azt igazolják, hogy a 11/12.. század fordulójára már készen állt a kisebb motte. 3. E domb oldalát meredekre faragták, peremétől kb. 8 m-re egy sekély, 70 cm mély, partjain jelenleg 1,6-2 m széles „V" átmetszetű árok alját figyeltük meg. Ez a „C/a" árkocska. A talajrétegek pontos megfigyelését a középkori „sáncárok-beásások" nehezítették. Ezért az a megoldás sem elképzelhetetlen, hogy eredetileg az itt folyó ér medre volt kb. 20 m széles, és a mesterséges emelkedést fogta körül. A szóban forgó meder szűkítésével, majd feltöltésével alakulhatott ki a helyszínen ma is látható felszíni alakulat. 4. A domb platójának kiszélesítésére jóval a „C" sáncárok készítése előtt került sor. A motte ekkor keleti irányban legalább 10 m-t növekedett, míg Nyugaton alig 2 m-t szélesítettek rajta. A kibővített, s egyben megemelkedett