Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)
RÉGÉSZET - Béres Mária: Egy Árpád-kori mottéra épült a csomorkányi templom (Előzetes jelentés a feltárásról)
BÉRES MÁRIA Egy Árpád-kori mottéra épült a csomorkányi templom Előzetes jelentés a feltárásról 1 A templomromnál folytatott idei évi feltárásom során - a szűkös anyagi feltételek ellenére is - szerettem volna legalább egy ponton régészetileg igazolni az előző évben bemutatott, a mezőváros telekrendszerét rögzítő légi felvétel tanulságait 2 . A légi felvételen a templomtól Ny-ra, DNy-ra és D-re sötét, gyűrűszerű folt látható (árok vagy körítőfal), melynek az egyháztól mért távolsága (kb. 15-30 m) és szélessége (kb. 7-10 m) is előre jól adatolható volt (1. kép). E sötét gyűrűszerű elszíneződés a templomtól É-ra, ÉNy-ra a légi felvétel digitális képén világossá válik, s összemosódik egy középkori telek világos foltként megjelenő, szabályos felszíni rajzolatával (2. kép). Mivel a vizsgálat célpontjául kitűzött árok és telekrész a templom Ny-i végfalához volt a legközelebb, egyébként pedig a területet megművelő tsz ingyen rendelkezésünkre bocsájtotta ezt a kis részt, így a templomtól Ny-ra kezdődött el a hitelesítő ásatás (3. kép). A jelenségre pontosan kitűzött szelvényekben (9, 10-12, 13. szelv.) hamarosan rábukkantunk a „V" átmetszetű „A" sáncárokra, melynek szélessége 5,6 m, mélysége a mai felszín alatt 2,8 m volt. Az árok partját K-felé követve alig 3,5 m-re a feltárt sáncárkunktól egy újabb árokegyüttesre akadtunk („B" és „D"), ám ennek feltárása - a „B" árok bolygatottsága (megújítás, feltöltődés) miatt - jóval bonyolultabb feladat volt. A „B" árkot teknőszerűen képezték ki, partjainak távolsága 5,6 m lehetett, mélysége pedig a mai felszíntől mérve 2,2 m volt. A betöltésében megfigyelhető földrétegek és leletek alapján az a legvalószínűbb, hogy a hosszú életű „D" árok egykori megújítása. Tekintve az ebben a szelvényben előkerült nagy méretű (Sz: kb. 8,7 m, M: kb. 3,5 m) „D" árok részletét, úgy döntöttem, hogy egészen a templomig pontosan tisztázom az építési jelenségeket, annak ellenére, hogy egyre reménytelenebb volt a leletszegény objektumok bontása, különösképpen az immár szűz földnek tűnő sárga, darabos, majd vörös, limonittal vízszintesen rétegzett agyag kitermelése. Végül mégis feltártuk a „D" árok K-i partját, valamint az azt megelőző, teknős aljú, 7,3 m széles, a mai felszín alatt 2,55 m mély, építési törmelékkel betemetett „C" árkot, és a humusszal, valamint iszappal telített „C/a" árkocskát. A „C" és a „D" árkok a templom ÉNy-i sarkától alig több mint 8 m-re indultak, így érthető, hogy a templomot a középkori bővítések során mindig a szentély felőli, azaz a K-i végén növelték (4. kép).
