Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)

TERMÉSZETTUDOMÁNY - Csizmazia György: Szeged-Fehér-tó madarai és a légvezetékek kapcsolata

Először a két év, 1985 és 1995 adatai alapján a pusztulások gyakoriságát ábrázoló oszlopdiagramokat készítettem el (1. grafikon). Ez jól mutatja, hogy '85 és '95 pusztulási adatai között jelentős eltérés van. Ezt az eltérést tovább vizsgálva a regressziós egyenesek vizsgálatával ez az eltérés jól látszik. Nevezetesen 1985 óta nőtt a vezetékes elhullás, ez egybevág azokkal a megfigyeléseimmel, miszerint ebben az időben egyre nagyobb madártömeg éjszakázott a Fehér-tó területén. Ez talán a meliorációval és a környező területek kiszáradásával is magyarázható. A madarak ugyanis a természetes élőhelyek visszaszorulásával bekényszerülnek a rezervátum területére, így az 1. és 2. ütem között sokkal élénkebb légiforgalom alakul ki, emiatt nő a vezetékes elhullás. Ezt példázza az is, hogy a '80-as évek elején még csak elvétve találtunk éjszakázó darucsapatokat a védett területen. '85ben már rendszeresen behúztak éjszakára, ezt jelezte, hogy az év októberében 3 példányt találtam a vezeték alatt. Mióta rendszeresen a rezervátum területén éjszakáznak a madarak, a vezetékes pusztulás még emelkedett. Volt olyan ködös októberi hajnal 1995-ben, mikor 8 db. friss darutetemet találtam a drótok alatt. A regressziós egyenesek alapján számolt korrelációs együtthatóértéke: R = 0,89643134 Azaz, korrelál a pusztulások száma és az eltelt idő. Tehát a feltevés matematikailag igazolt, és az ornitológiai megfigyeléseket szem előtt tartva ökológiailag is helytálló. (Köszönet illeti Lengyel Zsoltot segítő munkájáért.) A megoldás lehetőségei' Ez a probléma már az 1960-as években is megvolt, akkor azonban még a halgazdaság telefonvezetékei voltak a veszélyes drótok. Ezeket mostanra már levágták, mivel a telefont a CB rádió váltotta fel, így a telefonvezetékek fölöslegessé váltak. Az OKTH helyi felügyelősége pedig olyan rendeletet hozott, amely a környékbeli mezőgazdasági területeken újabb elektromos vezeték telepítését csak a föld alá engedélyezi. Ezzel a probléma elvileg megoldottnak látszott. Az utóbbi időben viszont a melioráció (a szikes, belvizes területek lecsapolása) miatt jelentkezik sokkal frekventáltabban a probléma újra. Egyetlen hathatós megoldás lenne, ha a távvezetékeket más irányba vezetnék. Ez azonban anyagilag kivitelezhetetlen. így mást nem tehetünk, mint hogy a vezetékek „segítségével" vizsgáljuk tovább a Fehér-tó madárvilágát. A drótok alatt ugyanis faunisztikai adatok birtokába juthatunk, ezenkívül a ritkább fajok begyűjtésével a Móra Ferenc Múzeum Fehér-tó gyűjteményét is gyarapíthatjuk - e sajnálatos módon.