Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)
TERMÉSZETTUDOMÁNY - Csizmazia György – Csizmazia Kincső: Bálint Sándor madárnevei nyomában. (A „szögedi” Fehér-tó madárneveiről)
zetességei alapján születtek: izgalmi állapotban a fején lévő tollait fölborzolja és széttárja, mint egy indián fejdíszt. Utóbbi neve pedig tarka-csíkos színére utal. A Fehér-tón igen gyakori madárfaj a gojzer (Numenius arquata), Kiss Jenő ugyanerre a fajra a következő neveket sorolja Herman Ottó Nomenclatorja alapján: „nagypóling, kurli ugarály, csülök, gojzer, víziszarka, gólyasneff, hosszúlábú csérgázló, gólyalábú sneff, godahujtó, szélkiáltó. 1 ' Ezek közül a tó környékén a gojzer, a póling valamint a szélkiáltó név ismert. A gojzer név ma is használatos főként „giíjzer" alakban. Lakatos Károly szerint ez hangutánzó szó. A póling név a madár poli-poli hangjára utal, szélkiáltó nevét az időváltozások előtti hangoskodása miatt kapta. Lakatos vadászati és madarászati emlékeiben érdekes magyarázatot ad a szélkiáltó név eredetéről: „Az öreg ... ekként fejté meg a fogas kérdést: «Hat azért uram, mert megjelenti a sok nyughatatlan kiabálással a szelet, meg aztán mivel szelet mond a maga nyelvén. Az pedig így magyarázódik: ha a szélkiáltó csak egyet szól, akkor azt mondja, hogy szél (ez a szélkiáltó kéttagú szava első felének felel meg), ha pedig kettősen szól, akkor másodszor leszt mond (ez a kéttagú szózat másik, végső fele).»" (Lakatos Károly: Vadászati és madarászati emlékeimből, 190. o.) Még a székháti gyerekek is jól ismerik a madár dallamos, fuvolázó hangját. Megnevezésekor is minden esetben hangját - nem pedig tetszetős, terepszínű tolIruháját vagy föltűnő alakját - vették alapul. Az átvonuló nagylilik (Anser albifrons) neve szintén hangutánzó; magas, vékony lilik-lilik hangjából ered (Lakatos Károly); Mészöly Gedeon lili-lili alakban említi - Lakatostól függetlenül - a nevét. Nem tartja finnugor eredetű szónak. Szerinte az emberek mindig csapatostul látták őket - innen a lilik megnevezés, de így emlegették akkor is, ha csak egyetlen madarat láttak. A gulipán (Recurirostra auoetta) neve is hangutánzó eredetű, a madár jellegzetes guli-guli, gli-gli-gli-gli hangjából származik. Szembetűnően fölfelé hajló csőre miatt a fehér-tói halőrök „kardosorrúnak" is nevezik. A Tóth Jánostól hallott „zebramadár" név az állat fekete-fehér színére utal. Az apróbb szigeteken, vizes helyeken járva lépteink zajával gyakran riasztunk föl a nád között megbújó bakcsókat (Nycticorax nycticorax). Ezek a madarak sokszor órákig állnak mozdulatlanul - ennek a viselkedésnek a megfigyeléséből ered a mondás: „Úgy néz, mint baktsó" (Bálint Sándor gyűjtése). Ma is használatos, közismert nevük a vakvarjú. Ezt a nevet egy népi mondóka is megörökíti: „Csip-csip csóka, vakvarjúcska..." A vakvarjú név eredhet a madár szürkületi sötétben való röpködéséből (látszólag vakon, a sötétben vaktában röpül), illetve származhat jellegzetes kvak-kvak hangjából is. Ide tartozik, hogy a mai fehér-tói halászok azokat a hallal táplálkozó
