Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)

TERMÉSZETTUDOMÁNY - Csizmazia György – Csizmazia Kincső: Bálint Sándor madárnevei nyomában. (A „szögedi” Fehér-tó madárneveiről)

vezessél illetett a nép minden gyors röptű ragadozó madarat. Dalaiban így örökítette meg: „Szelek szárnyán járó: Édes lovam, ráró..." „Gyí te fakó, gyí te ráró!" A seregélyt (Sturnus vulgaris) a szatymazi szőlőskertek vidékén seregje névvel illetik. Népies nevei alakilag nagyon hasonlók: Fejér megyében: serege, Vas megyében: seregé vagy seregil, Somogy megyében: seregény. A seregje alak az egész alföldön ismert. Tehát az ország minden táján azt a tulajdonságát tartották fontosnak, hogy ősszel hatalmas, sokezres csapatban röpül egyik nádasból a másikba, gyümölcsösből gyümölcsösbe. A búbos vöcsök (Podiceps eristatus) „bujár" nevét Kalapács Mihály hetvenkilenc éves tanyai embertől még hallottam „fülesbujár" formában. A név arra utalhat, hogy a madár lebújik, vagyis bebukik a víz alá, így szerzi meg táplálékát. „Füles" jelzőjét a fején lévő föltűnő tollpamacsról kapta, melyet időnként egyszerűen fölmereszt. A kárókatona (Phalacrocorax carbo) vagy kormorán ősi, Szeged környéki halászmadár. Lakatos Károly szerint ez a madár volt „a parasztság tengöri herkentyűje" (Csongor Győző szóbeli közlése). Ennek oka ismeretlen, tény viszont, hogy a röptében kereszt alakot formázó madár hirtelen csap le a vízre, s ilyenkor szinte eltűnik az ember szeme elől. Megfigyelésem szerint egész kinézetében van valami ősi „sárkánygyilkos" jelleg. Egyes vélemények szerint neve török eredetű. Véleményünk szerint a kara katona (fekete katona) szószerkezetből eredeztethető. És valóban, mikor a kormoránok rendezett sorokban, feketéllő alakulatokban röpülnek, olyanok, mint Mátyás fekete serege. A török harcosok ezekkel a szavakkal biztatták egymást: Nem kell félni Mátyás hadától, mert olyanok, mint az égi madarak: elhessennek. A tápaiak népetimológiás névadással kárkatonának hívták, és ha valahol megjelent, baljós jelnek vélték, háborút, döghalált, árvizet jósoltak belőle. Ehhez a repülő madár alakja adta az alapot, a levegőben a kárókatona nagy fekete keresztre emlékeztet. Akinek be nem áll a szája, arra Tápén azt mondják: „Úgy csérog, mint a kárkatona." (Bálint Sándor: A szögedi nemzet, 370. o.) Napjainkban a kárókatona nagy számban él a Fehértón, nem védett, mivel napi halfogyasztása tekintélyes, kb. másfél kilogramm. A búbosbanka (Upapa epops) Szeged környéki neve: büzösbanka. Ritka, hogy egy madarat szagáról neveznek el. A név rendkívül találó; hangalakja emlékeztet búbos jelzőre, és utal a fiókás fészekhely jellegzetes büdös, ammonias szagára is. Újabban hallottam indiánmadár és papagájmadár névvel is illetni (Tóth Sándor 51 éves adatközlő). Ezek a nevek a madár külső jelleg-