Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)

TERMÉSZETTUDOMÁNY - Csizmazia György – Csizmazia Kincső: Bálint Sándor madárnevei nyomában. (A „szögedi” Fehér-tó madárneveiről)

CSIZMAZIA GYÖRGY - CSIZMAZIA KINCSŐ Bálint Sándor madárnevei nyomában A „szögedi" Fehér-tó madárneveiről I. Bevezető gondolatok A dél-alföldi, Szeged környéki táj arculatát évszázadokon át a vizek, mocsarak, homokdombok és sömlyékek világa határozta meg. A Tisza áradásaival táplált élőlények igen gazdag élővilágot hívtak életre, és tartottak is meg. A Móra Ferenc Múzeum régészei a neolittól kezdve (Horvát Ferenc, Vályi Katalin) a fehér-tói avar sírokig (Kürti Béla) számtalan állatfaj - halak, madarak, emlősök - csontjait és más maradványait tárták föl. Ilyenek például a ma már alig-alig megfejthető, tojáshéjra karcolt ábrák. Az e tájon élő vadmadarak neveinek történetével, a hozzájuk fűződő hagyományok gyűjtésével és magyarázatával Lakatos Károly, Nátly József, Mészöly Gedeon, Nyíri Antal és Bálint Sándor munkái foglalkoznak. (1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8) Tanulmányunkban a régebbi évek munkájáról, a fehér-tói madárrezervátumban és a környékbeli tanyákon végzett újabb gyűjtéseinkről adunk számot. (II) A már említett gyűjtések, beszélgetések képezték tehát az alapot , és ösztönöztek arra, hogy folytassuk munkánkat újabb helyi gyűjtésekkel, melyeket a szatymazi tanyák lakói és a székháti alkotóház körül élő családok körében végeztünk. Szakirodalom fölhasználásával ezekből az adatokból állítottunk össze egy „Madárszótárat", ami negyven jellegzetes fehér-tói madárfaj itteni nevének gyűjteménye. (Tóth Jánosné Kistelek, Tóth Margit Fehér-tó, Birinyi Lászlóné Fehér-tó, Kalapács Piroska Fehér-tó) A nevek rendszerezésében Kiss Jenő és Nyíri Antal munkái voltak segítségünkre. (10, 15) Ha egy élőlény nevét nem tudjuk megnevezni, az többé nem lesz fontos számunkra. Ha egy tájnak s élőlényeinek nincsenek meg a helyi, sajátos nevei, melyek csak rá jellemzőek, mert itt születtek, itt alakultak s lettek használatossá, akkor a táj fokról fokra elveszíti egyéni, sajátos arcát, lehetetlen lesz fölkutatni azokat a gyökereket, amik az újabb megnevezések kiindulópontjai lehettek. Azt szeretnénk, hogy gyermekeink „otthonos" tájba szülessenek, és ne egy esetleges, körülhatárolhatatlan, arc nélküli környezetbe. A szülőföld nemcsak eredetet, de jövőt is jelent, nemcsak azt, ahonnan származunk, de azt is, ahová fejlődünk. Célunk tehát a még föllelhető madárnevek fölkutatása, újra meghonosítása, a régi hagyományok fölelevenítése - a huszonnegyedik órában.