Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)
IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Dömötör János: Az Alföld a képzőművészetben
sorban a lombok változatos formájában és színeik árnyalatgazdagságában örökítette meg a füzeket. Sajátos színnel egészítette ki a vásárhelyi művészetet Tornyai festő- és élettársa, Kovács Mária (Mári), világracsodálkozó, gyermeki üdeségü festményei által. 1945 után a Vásárhelyi Őszi Tárlat köré szerveződött művészek vitték tovább az elődök szellemiségét. Elsősorban művészi magatartásuk és etikájuk által kapcsolódtak az alföldi realistákhoz. Jellemezte munkásságukat a hagyománytisztelet, a tájszeretet és a humánum és a széles ívűén értelmezett realista látás- és megjelenítési mód. E mellett a szellemi azonosság mellett az egyes alkotók nagyon is eltérően jelenítették meg a szűkebb környezet által inspirált alkotói élményeiket. Kohán György egyformán merített az alföldi hagyományból, a mexikói monumentalistákból és az Ecole de Paris-ból egyéni életműve létrehozásakor. Kurucz D. István az Alföldet tőmondatos egyszerűséggel két őselemre, a földre és az égre redukálta. Csikós Miklós és Almási Gyula a külvárosi környezet és az ottani történések ábrázolói voltak. Németh József summázott, síkba terített, dekoratív felületek által bontotta ki táj és ember, ember és természet valamint ember és állat kapcsolatát. Szalay Ferenc több művében krónikási hűséggel alkotta meg a mezőgazdaság kényszerű átalakításának drámáját. Kajári Gyula ezer gond barázdált arcú portréi, nyugtalan tájképei ugyanennek a történésnek grafikai kifejezői. Az átalakulás veszteségeiről szólnak Fejér Csaba roggyant gerincű, elhagyott tanyái. Vagy közvetlenül vagy közvetetten, de a többi itt élő festőművész, Fodor József, Fülöp Erzsébet, Kéri László, Hézső Ferenc, Csikós András és Erdős Péter is kötődnek a szűkebb hazához, megjelenik műveikben valamilyen formában a couleur locale. A Vásárhelyen élő művészeken kívül ehhez a kollektívához kell sorolnunk azokat a képzőművészeket is, akik rendszeresen megjelentek a Művészeti Alap alkotóházaiban, kiállítottak és kiállítanak a Vásárhelyi Őszi Tárlatokon, és ami szintén fontos, akiknek a munkáiban szintén megjelenik ez a környezet. Novotny E. Róbert élénk színekkel alkotta meg Tisza-parti nyárfáinak „katedrálisait". Csohány Kálmán rajzaiban a népballadai tömörség jelent értéket. Vecsési Sándor a puszta lényegét új módon alkotta meg. Patay László az emberi sorsok drámai megjelenítője. Somos Miklós árnyalatgazdagon hozza közel a tanyai este hangulatát. Juhász Sándor tájai belső feszültség által válnak dinamikussá. Tenk László ember és természet kapcsolatát panteisztikus élményként fogalmazta meg. Az ugyancsak Dél-Alföldön fekvő Szeged képzőművészete szintén elég hosszú időn át kötődött a tájhoz és a benne élő emberhez. Károlyi Lajos intim, érzékeny tájak mellett karakteres portrékat is alkotott. Nyilasi Sándor ecsetjét egyként megihlette egy-egy ünneplő ruhás falusi pár és a népi építé-