Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)

IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Dömötör János: Az Alföld a képzőművészetben

mezőből végül is egyedül csak Fényes Adolf telepedett le a városban. Itteni nagyívü vállalkozásaként született meg a mintegy hatvan müvet magába foglaló Szegény emberek sorozata. Ezekben egyszerűséggel, közvetlenséggel és nagy szociális érzékenységgel mutatta meg a szolnoki kétkezi munkásokat. Szolnok utcarészleteit, házait Fényes Adolf mellett Zombory Lajos a súroló fények fehér reflexeivel jelenítette meg. Spányi Béla bensőséges táj ihletett festőjeként, Perimutter Izsák pedig a népviselet és a népművészeti tárgyak impresszionisztikus ábrázolójaként gazdagította Szolnok művészetét. Szüle Péter egyaránt érzékeny volt a táj évszakonkénti változására, és az érett, pergamen arcú parasztok megörökítésére. Vaszary János életművének csak egy kis szakasza kapcsolódott Szolnokhoz, de lélektanilag hiteles és karakteres csoportképek jöttek létre ecsetje nyomán. Szolnok két világháború közti korszakát Aba Nóvák Vilmos és Zádor István munkássága jelentik elsősorban. Aba Novákot a vásár, a cirkusz, a körhinta élménye ragadta meg, Zádor István érzékeny rézkarcok által tette teljesebbé a helyi élményeket. Basilides Barna síkba terített dekorativitása, Pólya Tibor humorba mártott művei szintén szélesítették a szolnoki művészet spektrumát. Szolnok 1945 utáni évtizedeiben Chiovini Ferenc táj- és munkaábrázolásai, Baranyó Sándor dinamikus és a táj új formációira figyelő alkotásai, Fazekas Magdolna és Medgyes László finom impresszionisztikus táj élményei, Berényi Ferenc határozott kontúrrajzai, szép, komoly színei mutatják a város művészetének továbbélését, életképességét. Az Alföld művészetében szintén jelentőséggel bíró kecskeméti művésztelep nem sokkal a szolnoki után jött létre. Elősegítette ezt az, hogy Nagybányán személyi és szemléleti okokból feszültség alakult ki, és a „neósok" Iványi Grünwald Bélával az élükön új helyet kerestek maguknak. Kecskemét művészetszerető polgármestere, Kada Elek, megteremtette a letelepedés lehetőségeit, hét mütermes villát és kétemeletes központi müteremházat építettek 1909 és 12 között. (Sajnálatos, hogy a II. világháború után a villák tömeglakásokká váltak, és eddig csak három került vissza a művészek használatába.) A központi müteremházat szerencsére a Művészeti Alap átvette és üzemelteti mind a mai napig. Iványi Grünwald Béla a kecskeméti piacot, a városszéli putrikat plain air és a szecesszió ötvözetében festette meg. Perlrott Csaba Vilmos konstruktív, Kmetty János pedig kubisztikus egyszerűsítéssel alkotta meg a kecskeméti utcarészleteket. Az I. világháború után Révész Imre festőművész vette át a telep vezetését, aki felfogásában kötődött a XIX. századi realista törekvésekhez, egyben fontosnak tartotta a telep művészetpedagógiai tevékenységét is. A telep 1945 utáni élete megváltozott, a Művészeti Alap beutalásos rendszere az alkotók és a város kapcsolatát átmenetivé