Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)

IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Dömötör János: Mártély a művészetben

DÖMÖTÖR JÁNOS Mártély a művészetben A Hódmezővásárhelytől észak-nyugatra 8 km-re, a Tisza holtága mellett fekvő Mártély község neve először a zalavári apácák birtokaként a XIII. sz.ban fordult elő Zent Andrian mártírként okleveleinkben. Az eredeti középkori név egyszerűsítés folytán alakult Mártírrá, majd Mártéllyá. Alig van még magyar község, amelyik jelentősebben írta volna be nevét a magyar művészettörténetbe, mint ez az 1200 lelkes, egykor halász, ma már inkább mezőgazdaságból és a közeli Vásárhely termelő és szolgáltató iparából élő település. Több tényező is hozzájárult ahhoz, hogy szorossá és sokoldalúvá vált a kapcsolat a képzőművészet és Mártély között. így mindenek előtt kedvező természeti adottságát kell említeni. Ebben a Tisza holtágának nyugalmát, az ártéri tisztások és ligetek változatosságát, a göcsörtös, öreg fűzfák jelképesítését érdemes külön megidézni. A táj arca, karaktere a Tisza folyó gátján kívül egészen eltérő: Igazi rideg-alföld kis tanyákkal, amelyek mellett csak néhány gyér fát láthatunk, mert a talaj errefelé elég mostoha, jobbára szikes foltokkal kevert. Ehhez a tájbeli élményhez ad további változatosságot maga a falu a még mindig meglévő kis, öreg, véggel, két ablakkal az utcára épített házaival és újabb, módosabb, sátor- és nyeregtetős egy-két szintes családi házaival. További kedvező adottságot jelent a vasúti és a közúti megközelíthetőség. Ezt tovább javította a Vásárhely és Mártély között nemrég megépült kerékpárút is. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy már a vásárhelyi művészet első virágkorának alkotói, így Tornyai János és Endre Béla festőművészek szívesen jártak Mártélyra, ahol ihletet kaptak élményeik festményeiken történő megörökítéséhez. (Tornyai még „Hóttig nyögöm" házat is vett a faluban. Ez ma már óvodaként működik, teljes átépítettségben.) A két művész alkatából és életúrj ából következően is eltérően látta és láttatta Mártélyt. Tornyai erőteljes, súlyos, robosztus tömbnek jelenítette meg az ártéri erdőt, és kedvelt motívuma a puszta közepében álló mártélyi diófa is az emberi magány, elszigeteltség tragikumát hordozza. Endre Béla viszont derűsnek látja az ártér tisztásait, napfényfúrösztötte, elszórt fűz- és nyárfáit. (Sajátos életrajzi adalék, hogy a Tiszát annyira szerető Endre Béla 1928. augusztus 12-ének hajnalán Mártélyon a Rácz Pál gátőr töltés melletti házában fejezte be földi pályafutását.) Mártély két világháború közötti művész-szerelmese Darvassy István Hazatérés Mártélyról címmel külön festménnyel adózott a jó barát, Endre Béla