Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)

RÉGÉSZET - Kürti Béla: Társadalmi változások kutatási lehetőségei egy honfoglalás kori temetőben

hinnénk, a szemfödős temetkezési szokást váltja. Ehelyett az első generációban 3, a másodikban 4, a harmadikban egy esetben fordult elő. (Valamennyi szokás még külön elemezhető lenne családonként is!) Összegezve fenti megfigyeléseinket: állíthatjuk, hogy az e temetőbe temetkező közösség temetkezési szokásai nemcsak térben, hanem időben is változtak. A temető benépesítése családonként történt, de ezen családok reprodukciós viszonyai, azaz belső demográfiai képe a temető egészét területileg ill. időben figyelembe véve egymástól eltérőek voltak. A fenti kérdéskört a továbbiakban a házaspárok ill. a szülők-gyermekek viszonyának vizsgálatával bonyolítottuk. A legérdekesebb, s egyben legvitathatóbb eredményeinkhez e téren jutottunk. A hagyományos régészeti elemzés módszerével (ld. LÁSZLÓ 1944, különösen 131-132. és 146-149.) gazdag férfihoz gazdag nőt, szegényhez szegényt szoktunk párosítani, s általában a gazdag szülőktől gazdag, a szegényektől szegény gyermeket származtatunk. Ez a tétel megközelítőleg igaz pl. a 34. és 21. sírba temetett házaspár esetében (3. kép): az előbbi ugyan szegény, de lovastemetkezéses férfi, az utóbbi gazdag, de zsugorítva eltemetett lószerszámos nő, míg négy fiúgyermekük közül három lovastemetkezéses: a 18-ban két arany hajkarikával, szablyával, a 37-ben övveretekkel, tegezzel, nyílvesszőkkel, az 52-ben egy kisfiú három nyílheggyel, csiholóval. Lengyel I. elemzései és a régészeti leletek egybevetésével azonban az a fura kép alakult ki, hogy gazdag férfinak is lehetett szegény felesége, szegény férfinak pedig gazdag (4-5. kép). Még feltűnőbb, hogy gazdag szülőknek szegény, szegény szülőknek gazdag gyermekei voltak (mindkettőre példa a 4. képen, utóbbira az 5. képen), aminek alapján felállítható a címben is jelzett tétel: amennyiben az elemzés alapjául szolgáló rekonstruált családszerkezetet hitelesnek fogadjuk el, talán módunk nyílik a X. századi elszegényedési ill. meggazdagodási folyamatokat, azaz a kisebb közösségeken belüli társadalmi átrendeződést (már amennyiben persze az elszegényedés és meggazdagodás társadalmi átrendeződést jelenthet) nyomon követni.

3 JEGYZETEK 1 Lengyel I. eredményeit az 1988 áprilisában a szegedi konferencián elhangzott előadására alapozva ismertethetem. Maga a konferencia anyaga sajnos, máig kiadatlan. 2 Előadásaim a sziktivkari nemzetközi kongresszuson (KÜRTI 1989) ill. a már említett szegedi konferencián (s.a. ActaArchHung) 3 A kéziratot 1997. március 10-én zártam le. — A grafikai munkákért Kratochwill Ottiliának tartozom köszönettel.