Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)

NÉPRAJZ - Markos Gyöngyi: A hódmezővásárhelyi tímármesterségről

lezhetö, hogy az első árszabás vagy mintaként került ide, vagy letelepült mesterek hozták magukkal. Ebben a dokumentumban a bocskorkészítés még tímármunkaként van feltüntetve. Az 1803-as, s az azután következő árszabások

10 már nem tartalmaznak ilyen tételt, bizonyítva, hogy ekkor az már kizárólagosan a vargák munkája volt. Tímárok készítettek a csizmadiáknak fekete tehénbört, „legjobb borjúbőrt cipellősnek", borjú és ökörbőrt feketére halzsírral, borjúbőrt halzsír nélkül stb. Ugyanekkor a cserző magyar vargák készítménye volt a talpnak vagy bocskornak való ökörbőr, borjú-, ló-, tehén-, tinóbőr feketén vagy fehéren, valamint lábbelik (saru, kapca, bocskor, bakancs) a fenti bőrökből. Német vargák készítettek tehénbőrből viasszal beeresztett sarut, finomabb borjúbőrből ugyanígy készült „tiszt sarut", valamint fischlederből férfi cipőt, férfi papucsot, „fischlederből vagy kordoványból Asszony Tsipő, Fekete Bőrből Asszonynak való paputs" stb. szerepel még a korai árszabásban.

11 Pozsár István szerint a vásárhelyi vargáknak „első harminc pontból álló levelük 1733-ból való. 1822-ben újabb szabadalmi levelet kapnak 49 articulusban."

12 Bálint Sándor szerint (mint már említettem) a vásárhelyi mesterek az 1774-ben alakult szegedi tímár céhhez tartoztak 1822-ig.

13 Ez utóbbi tényt látszik igazolni a hódmezővásárhelyi tímár céh protocoluma, mely szerint 1823-ban kaptak privilégiumot, s a legelső céhgyülést az év október 17-én tartották 17 alapító taggal. A céh életének irányításában a későbbiekben néhány mester meghatározó szerepet töltött be. Ők több éven keresztül részt vettek a céh vezetésében. Például Asztalos István (14 év), Asztalos Péter (17 év), Gobi János (16 év), Rátz Sámuel (15 év), valamint Gobi Márton (6 év), Tóth János (7 év), utolsó főcéhmester Lázár Mihály (10 év).

15 Hódmezővásárhelyen is dolgoztak német vargák, amire a már említett árszabásokból is következtethetünk, valamint Pozsár István is tudósít róluk. Szerinte a magyar valamint a német vargák munkájában nincs lényeges eltérés.

16 Ide kívánkozik a hódmezővásárhelyi tímár céh néhány tárgyi emlékének említése. A protokollumon s az ifjúság artikulusán kívül, a Tornyai János Múzeum tulajdonában van a tímár céh ládája (Itsz.: 73.47.1.), amely fényezett fa. Elején berakásos dísz: egymásra fektetett bőrök. Tetején üveg alatt kézírásos felirat: „Mi magyar tímárok privilégiumot nyertünk: készíttettük ezen ládát Német Pál asztalos mester által az 1824. esztendőben." Az 1823-ból származó kerek, réz pecsétnyomó felirata: „H. M. VÁSÁRHELYI M. TÍMÁR CÉH PECSÉTYE 1823" (Itsz.: 73.47.2.). Mezőjében szerszámokat tartó két oroszlán látható.

17 A néhány évvel később készült